Csak két példa. Két éve büntetőeljárást indítottak a Magyar Bírósági Végrehajtó Karnál különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, ám nagy visszhangot nem váltott ki az ügy. A különös a dologban az, hogy maga a szervezet szakmai vezetője, az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte az eljárást, miután gyanús jeleket vélt felfedezni a működésben. Kiderült, hogy a Kar munkatársai milliókat költöttek külföldi utazásokra, komoly napidíjakat vettek fel. Az úticélok közt volt például Kanada, Skócia, Kréta, Ciprus, valamint a Dél-afrikai Köztársaság is. Az utakra több alkalommal rokonok, ismerősök is elkísérték a tagokat. Mindezt senki sem vette észre, vagy legalábbis úgy tett.
Krejniker Miklós elnök 2010 és 2015 között több mint 70 millió forintot kapott fizetésként, külföldi utakra pedig összesen 6 millió forint napidíjat. A korábbi alelnök, Császti Ferenc 45 milliót keresett, külföldi utazásra pedig 7 millió forintot kapott. Császti munkaszüneti napokra is elszámolta járandóságát, a két vezető szinte állandóan utazott, öt év alatt több mint negyven külföldi eseményen vettek részt.
A kormányzat meglehetősen elnézően bánt ezzel a szervezettel. Trócsányi igazságügyi miniszter egy nyári tanácskozáson mindössze arra utalt, hogy „erősíteni kell a bizalmat a végrehajtói karban”, ami aztán igazán semmitmondó kifejezés. Manapság az jellemzi a Fidesz kommunikációját: csakis jó hírek léteznek, a korrupcióról, túlfizetésekről szóló tájékoztatás mind rosszhiszemű pletyka, a rokonsági összefonódásokról annyit mondanak, hogy az érintettek „kiváló szakemberek”, az újságírók érdeklődését pedig különböző ügyeskedésekkel elhárítják.
Hasonló rémtörténet a korábban a Quaestorral is összefüggésbe hozott Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. legendája. Azzal, hogy Szijjártó külügyminiszter a nagykövetek szerepét az üzletkötésekben jelölte meg és közölte, hogy vége a klasszikus diplomáciának, teljes dilettantizmusról tett bizonyosságot. Amúgy régen is léteztek kereskedelmi kirendeltségek, amelyek az állami vállalatokat segítették, sőt számos nagyvállalatnak voltak kiküldöttei. Még furcsább, hogy a súlyos veszteséget termelő Kereskedőház zrt. formában működik, így minden, vele kapcsolatos információt könnyebb elhárítani. Én magam több nagykövetséget hívtam fel telefonon, hogy megtudjam, mennyit növekedett a kereskedelmi forgalom, ám kérdésemet elutasították, a minisztérium sajtóosztálya pedig a Központi Statisztikai Hivatalt javasolta forrásként. Oláh Zsanett vezérigazgató is szemlátomást kerüli a nyilvánosságot, honlapjukon csupán azt állítja, hogy – a csak általánosságokat tartalmazó – új külgazdasági szakpolitika eredményeként a magyar exportvolumen az elmúlt két év során minden korábbi rekordot megdöntött. Hogy ez pontosan mit jelent, nem sikerült megtudnom. Kíváncsi lennék, ők hová utaznak, és hogy a nagykövetek hány üzletet kötöttek.
Talán van még néhány újságíró, aki nem adja fel. Úgy fest, hogy a Népszabadság felszámolása nem lesz elég.
