Nincs jó véleményem Horthyról, de ezt még ő sem érdemelte. Beléptették a Fideszbe. Nem tudni, hogy ismét fehér lovon lovagolt-e a bűnös Budapest irányába, mindenesetre Hidegkútnál leszállították a magas lóról, azért ne képzelje, hogy nincs nála nagyobb főnök. Mert van. Aki is váratlan ideológiai kanyarral a nevére vette Horthyt, a hidegkúti Klebelsberg-kastély avatásán „kivételes államférfiúnak” kiáltotta ki. Majdnem olyannak, mint ő maga. Nemzetmentésben, országépítésben mindenesetre kollégák. A miniszterelnök szónoklata szerint Horthyék mutatták meg, hogy „fel lehet állni a padlóról, fel lehet építeni egy erős országot.” Külön kiemelésre került, hogy Horthy idején tornatermek épültek. Ma inkább lőterek és stadionok, de nemzetmentésre ezek is beválnak. Bár Horthyt azért nehéz szotyolát köpködve elképzelni a lelátón Bethlennel.
Nagy kár, hogy a nemzetmentés végül nem sikerült annyira jól. Mármint Horthynak, a miniszterelnökét még nem tudjuk. Arra ő is utalt, hogy a kormányzó esetében történt egy-két malőr. A Don-kanyart, a holokausztot, a rommá lett országot ugyan nem említette, nem akarta elvenni az ünneplő közönség kedvét, hiszen felismerte bennük a sajátjait. „Polgári körös nehéztüzérség gyűlt össze, úgy látom”- kezdte. A nehéztüzérek érzékeny lelkét pedig nem volna szép holmi történelmi tragédiákkal felzaklatni. Ezért csak annyit mondott, hogy volt egy kis árnyék az amúgy verőfényes idillben, mégpedig a „második világháborús gyászos szerepvállalásunk”, de ez sem „árnyékolja be” a kormányzó kivételes teljesítményét, azt, hogy „mégsem temetett minket maga alá a történelem”.
Ami azt illeti, nem is a temetéssel volt baj. Hanem a temetetlen halottakkal. Ki füstté vált Auschwitzban, ki odaveszett a Don-kanyarban, ki munkaszolgálatosként a levegőbe repült az aknamezőn. Még azt sem vonom kétségbe, hogy Horthy maga sem ezt a véget akarta, hanem a trianoni tragédiát követő revíziós vágy görcse hajtotta (ami azért semmilyen mentséget nem ad Európa első zsidótörvényeire és a hárommillió koldusra).
Hogy Horthy mit tett és mit mulasztott el megtenni, azt tudjuk. De mit tesz Orbán? És főleg miért? Hiszen ez már majdnem politikai hajtűkanyar. Még másfél éve is azt mondta, nem támogatja a Horthy-szobrokat, és senkiét, aki „kollaborált Magyarország elnyomóival”. Még előbb, 2012-ben a Horthy-korszak pártjai közül az ellenzéki kisgazdapártot nevezte meg, mint amelyik a „legközelebbi rokonságban” van a Fidesszel. Persze volt egy kis ez-az, Nyírő-hamvak csempészése, Szabadság téri emlékmű, de „kivételes államférfiúzás” azért nem. Az első Fidesz-kormány még Széchenyiről nevezett el mindent, a mostani Wass Albertről, és lám, könnyen eljuthatunk Horthyig. Azzal már nem is illik előjönni, hogy Bayer Zsolt 1994-ben „Horthy embertelen és tisztára moshatatlan rendszeréről” írt. Figyelmeztette az újratemetés közönségét (pedig az Antall-kormány pár tagja ott hangsúlyozottan csak „magánemberként” szerepelt, nem úgy, mint most a miniszterelnök): „Ezt nem lehetett beadni hajdan hárommillió zsellérnek, cselédnek, s az ő utódaiknak”. Ja, hogy azt még népszabadságosként írta. Ja, hogy az még a Fidesz ifjúkora. Az élet mostanában csupa „ja, hogy…” Mit bambulsz, vedd csak szépen tudomásul.
MTI Fotó Kiss Dániel
Például: ja, hogy a Fidesz itt-ott szavazócserére kényszerül. A civil törvény, a CEU ügye, a Farkas Flóriánéhoz hasonló kínos korrupciók kezdik elriasztani a konzervatív értelmiség egy részét. Sok tartalék már nincs: de a cukisodást játszó Jobbik túlsó szélén vagy még arrébb vannak szavazók, akiknek már kevés a Jobbik is. Sokallják rajta a púdert, szokatlan rajta a parfüm. Elbizonytalanodtak: ez csak taktika, vagy tényleg „zsúrpubik” lettek, mint Orbán csúfolódik. Vannak annyian, hogy érdemes értük jobbról előzni a Jobbikot. A horthysta szövegek nekik szólnak. Hosszú évekig a „legbelevalóbb” jobbikosok ápolták a kormányzó kultuszát. Ők vonultak évről évre november 16-án a mai Bartók Béla úton az 1919-es fehér lovas bevonulás évfordulóját ünnepelve. Még lovat is vezettek kantárszáron. Novák Előd Horthy-lovasszobrot követelt a Szent Gellért térre, az egyenruhában feszítő Új Magyar Gárda és Nemzeti Őrsereg lelkesen tapsolt az irredenta jelszavaknál. Istenem, de szép is volt! És milyen szép lesz, ha majd a Fidesz vezeti a menetüket! Jobbikos képviselő sürgetett a fővárosi közgyűlésben öt éve Horthy utcát. Rá egy évre Hegedűs Loránt állíttatta fel temploma előterében az első új Horthy-szobrot, ő ment volna az Új Magyar Gárda főkapitányával együtt Perkátára is szobrot avatni. A legutóbbi Csillaghegyen kapott helyet, egyelőre magánterületen. Ha egy kicsit várnak, talán már a miniszterelnöknek sem derogált volna a dolog, de elsiették, így csak Patrubány volt a díszvendég.
Velük lehet lecserélni az egyre kritikusabb jobboldali értelmiséget. Végül is darab-darab. Lényeg, hogy a szavazatszám meglegyen. Kár, hogy a nyílt szavazást nem lehet visszaállítani. Vagy legalább a botbüntetésről szóló törvényt. Miért is ne? Ha Horthyéknak jó volt…
