Ma már ugyanis egyik megbetegedett felperes sincs életben, ügyüket hozzátartozóik viszik tovább.
Noha a bíróság megállapította az okozati összefüggést a Heves megyei Lőrinci és Zagyvaszántó határában található, halálgyárként elhíresült, környezetszennyező eternitüzemből kikerülő azbesztszálak belégzése, és a 2014. decemberében mezotelióma (azbeszt okozta mellhártyadaganat) miatt elhunyt György Zsolt megbetegedése között, csütörtökön első fokon mégis elutasította a férfi feleségének, György Sándor Juditnak kártérítési keresetét. Emellett 200 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte az asszonyt.
György Zsolt egyike volt annak a nyolc mezoteliómás betegnek, akik még 2014 nyarán indítottak kártérítési pert az állam ellen - ma már egyikőjük sincs életben. Mindannyian az eternitüzem közelében laktak, ahol évtizedeken át folyt az azbesztfeldolgozás. Korábban egyikük sem dolgozott a gyárban, mégis a szervezetükbe került a mérgező anyag. Mivel a mezotelióma lappangási ideje 20-30 év is lehet, az üzem még állami tulajdonban volt, amikor a felperesek megbetegedtek (a gyárterület 1996-ig működött állami vállalatok kezelésében).
Az első jelentős jogvita, amelyet valaha indítottak azbeszt okozta halálesetekkel összefüggésben, a 2009-ben kezdődöt olaszországi azbesztper volt, a sajtó az évszázad perének nevezte. Az eljárás súlyos ítélettel végződött 2012-ben: az Eternit nevű azbesztgyártó multinacionális vállalatot 200 millió eurós kártérítésre, annak egykori tulajdonosait, Stephan Schmidheiny svájci milliárdost és Louis De Cartier De Marchienne belga bárót pedig 16 év börtönre ítélte a torinói bíróság tömeges katasztrófa okozása és a munkavédelmi szabályok szándékos megsértése miatt.
Az ítélet szerint az Eternit az 50-es évek óta összesen 2154 ember halálát és további 800 ember megbetegedését okozta a piemonti Casale Monferratóban és Cavagnolóban. A tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy a szennyezés a gyártulajdonosok tudtával történt, akik ismerve a mérgező anyag egészségre káros következményeit, megsértették a biztonsági előírásokat. Az áldozatok mind az azbeszttelepeken dolgoztak vagy a gyárak környékén éltek. Az áldozatok családtagjainak fejenként 30-50 ezer euró közötti összeget ítéltek meg.
György Zsolt ügyének megkezdése 2014. szeptemberében volt esedékes, ám az első érdemi tárgyalásra csak 2015. januárjában kerülhetett sor - a 38 éves családapa ezt már nem érte meg, 2014. decemberében a szervezete feladta a küzdelmet a gyilkos kórral. A több hónapos csúszásnak az volt az oka, hogy sokáig nem sikerült eldönteni, ki képviselje az államot: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A késlekedés azért is érthetetlen, mert a felperesek egészségi állapotára tekintettel (legtöbbjüknek maximum egy évet jósoltak még az orvosok) gyorsított eljárást rendeltek el.
Az ítélet kihirdetésekor a bírónő hangsúlyozta: az orvos-szakértői vélemény szerint az azbesztrostok legnagyobb valószínűséggel 1976-1985 közötti időben kerülhettek György Zsolt szervezetébe. Erre tekintettel a bíróság az 1976-85 közötti társadalmi viszonyokra és az akkor hatályban lévő jogszabályokra figyelemmel bírálta el a felperes keresetét. A bizonyítási eljárás során "bizonyossággal határos valószínűséggel" sikerült megállapítani, hogy a férfi betegségét a gyárból kikerülő azbesztrostok (annak is az egyik legveszélyesebb változata, a kék azbeszt) okozták - más azbesztforrás nem is található a környéken.
A kártérítési kereset elutasítását a bírónő a következőkkel indokolta: a perbeli időszakban a gyár működtetését az Eternit Vállalat végezte, ennek jogutódja az ETERCEM Kft. lett. Utóbbi felszámolását 2005. június 2-án rendelték el. A bíróság szerint a jogelőddel szemben fennálló igényeket a jogutóddal szemben lehetett és kellett volna érvényesíteni. Amikor György Zsolt betegségéről tudomást szerzett 2013 júniusában, kártérítési igényét az akkor még folyó felszámolási eljárásba kellett volna bejelentenie. Mivel ez nem történt meg, a bíróság szerint megszűnt a joga arra, hogy az ETERCEM Kft. jogelődje által okozott kárért pénzkövetelés iránti igényt terjesszen elő. A bíróság szerint az alperes állam mögöttes felelőssége nem vizsgálható.
Számított erre?
- Benne volt a pakliban. De ügyfeleimmel megbeszéltük, nem állunk meg, akármilyen kedvezőtlen döntés születik. Botrányos ítélet, fellebbezni fogunk, s ha kell, a strasbourgi emberi jogi bíróságig is elmegyünk.
Nem tartja jogosnak az ítéletet?
- Nem jogos a döntés, az állam kibújik a felelősség alól azzal, hogy neki volt egy állami vállalata, ami a gyárat üzemeltette. De a vállalat az ő tulajdonában volt, ő zúdította az emberekre az azbesztet. Ezért felelősséget kell vállalnia.
Ugyanez várható a többi ügyben is?
- Igen. Innentől kezdve ez egy jogkérdés: azt bebizonyítottuk, hogy az emberek a gyár miatt betegedtek meg, az állam felelősségének vizsgálata a bírói jogértelmezés kérdése.
A többi felperes ügyében is hasonló ítélet várható. Az eternitgyár okozta környezetszennyezés azonban nem csak nyolcukat érinti: a Népszava 2014. áprilisában számolt be először arról, hogy Lőrinci és Zagyvaszántó területén az azbeszt tizedeli a lakosságot. A Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve kimutatta: a területen a hazai átlagot meghaladó, statisztikailag is alátámasztható korai halálozást tapasztaltak elsősorban a férfiak körében, amelyet rosszindulatú daganatok okoztak.
Hogy érintette a bíróság ítélete?
- Mint egy vödör jeges víz. Nem erre számítottam. Csalódott vagyok.
Ön szerint sem jogos az ítélet?
- Egyáltalán nem jogos. Borzalmas tényeket állapítottak meg a szennyezésről, az államnak még sincs felelőssége?
Mi lesz, ha nem kapnak kártérítést?
- Nem tudom. Családi okok miatt el kellett költöznünk, most albérletben élünk. A kisfiam izomsorvadásban szenved, Budapestre viszem iskolába, nagyon sok idővel és költséggel jár. Csak az ő kis életét szeretném jobbá tenni. Több helyen dolgozom, szinte egy élőhalott vagyok. De nem adhatjuk fel.
