;

energiaár;rezsicsökkentés;

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

- Vajkemény rezsiharc folyik

A magyar kormány nem túl harciasan védi a rezsit - pontosabban azt, hogy annak megállapítási jogát Brüsszel kivegye a kezükből.

Bár Orbán Viktor Brüsszel elleni rezsiharcba hív, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szemtől szemben Maros Sefcoviccsal, az Európai Bizottság energiaunióért felelős alelnökével már jóval visszafogottabb. Tegnap, a horvát gázvezetékünk hazai irányú szállításait lehetővé tevő államközi egyezmény aláírása kapcsán úgy fogalmazott: Magyarország négy, a "versenyképes energiaáron" túl három, a paksi bővítést védő sarokponthoz ragaszkodik.

Ez így távol áll ama nemzeti konzultációs követeléstől, miszerint Magyarország ragaszkodik a lakossági rezsi központi – nem versenyalapú – megállapításhoz; attól a fideszes propagandafordulatoktól pedig főleg, hogy „Brüsszel be akarja tiltani a rezsicsökkentést”. Talán virágnyelven az első pont vonatkozhat arra, hogy az Orbán-kabinet nem adja ki a kezéből a lakossági rezsi meghatározását. Ugyanakkor Szijjártó szavainak értelme pont ennek ellenkezője. Egyrészt maga az unió is versenyképes – a mostaninál is alacsonyabb - rezsidíjakat céloz. De szerintük ezt nem kormányok tiszte meghatározni, hanem a piaci környezeté. Másrészt Magyarország versenyképességét nyilvánvalóan nem a lakossági, hanem az ipari energiaárak adják. Ezeket ugyanakkor egyrészt már nem a kormány, hanem a piac határozza meg. Másrészt viszont a különböző – például a lakossági díjak alacsonyan tartása végett - rárakódó állami terhek miatt az mégis egyre kevésbé versenyképes.

Maros Sefcovic kimérten védte az uniós álláspontot. „Sűrű napról” számolt be, melynek során tárgyalt Orbán Viktor kormányfővel és megtekintette a fővárosi állatkert termálvizes fűtését is. A végcél – szavai szerint – ugyanaz: versenyképes és a lehető legalacsonyabb energiaköltség. Ezt azonban ők a díjak „némi liberalizálásával” érnék el. Most ugyanis senki se fektet az iparágba. Nem támogatják az egységes lakossági díjakat, így a „medencefűtést” se: a leszorított árakat a szegényebbekre alkalmaznák. A felek rögzítették a véleménykülönbségek változatlanságát.

A tegnap aláírt, „Magyarország és Horvátország közötti tartós kétirányú földgázkapcsolat megteremtéséről szóló szándéknyilatkozat” szintén egy akut vita rendezésére irányul. A már hat éves magyar-horvát gázvezeték ugyanis továbbra se alkalmas a magyarországi irányú szállításokra. Horvátország állítólag csak uniós fenyegetés árnyékában hajlik eme jelképes beruházásra. A hivatalos magyarázatok szerint most piacot teremtenének a hajóval, cseppfolyósan szállított gáz Krk-szigeteki lefejtőjének. Az évtizedek óta tervezett beruházás befejezését 2019 elejére ígérik. Információink szerint a tényleges okok közé tartozhat az is, hogy a horvát kormány eddig a magyar Mol irányította INA adriai gázkitermelésének ideszállítását is akadályozta volna.

A két fél között az INA-ról ezúttal nem esett szó – közölte kérdésünkre Martina Dalic horvát miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter. A horvát kormány idén kinyilvánította a Mol kezében lévő INA-részvényekre vonatkozó vételi szándékát, ami elől a Mol se zárkózik el. Szijjártó Péter ehhez annyit tett hozzá: a magyar kormány annyit vár, hogy az ügylet nyomán annyi pénz kerüljön vissza hozzánk, amennyi innen befektetésként kikerült; a tárgyalásokat viszont a felekre bízta.

Maros Sefcovic felvetésünk nyomán nagyra értékelte a magyar közműhivatal döntését, amely megakadályozta, hogy a Gazprom lefoglalja a nem közvetlenül orosz gázt szállító osztrák és szlovák vezetékünk használatát. Az orosz gázvállalat név szerinti említése nélkül fontosnak nevezte a vezetékhasználat sokszínűségét. Az ügy pikantériája, hogy az orosz vezetékfoglalásokat az EU szabályai tették lehetővé.

Római-parti abszurd, amelyben az amatőr vízügyes majdnem megoldotta a gátvitát, csakhogy kiderült, találmányát már rég feltalálták. De meglehet, épp naiv ötletelése mutatott rá a parti csaták fő okára.