Őszre megszülethetnek az ítéletek abban a hét, magyarországi devizahiteles perben, amely az elmúlt egy-másfél évben került a luxemburgi Európai Bíróság elé.
Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, hogy hogy az uniós testület - egyebek mellett - arról is dönt majd, hogy kinek kell viselnie az árfolyamváltozás veszteségeit, a bankoknak, az ügyfeleknek, esetleg mindkettejüknek megosztva. Ezer milliárd forint a tét. Mielőtt az Európai Bíróság (EUB) döntése megszületik, egy főtanácsnoknak kell véleményt formálnia arról, hogy milyen válaszokat adjanak azoknak a magyar bíráknak, akik megszakították az előttük folyó pereket. A luxemburgi döntés a magyar bíróságok számára nem kötelező érvényű, de mivel az uniós jogértelmezést követi, ezért azt figyelembe szokták venni. Ezt követően a hazai bíróság folytatja a megszakított pert, és egy további esztendő telhet el, amíg döntés születik - ismertette a folyamatot Barabás Gyula.
Az ügy előzménye, hogy a Kúria 2013 decemberében rendben lévőnek ítélte meg a magyar Országgyűlés törvényeit a devizahitelek forintosításáról és a bankokkal való elszámolásról, s erre az Alkotmánybíróság is áldását adta. Azonban a devizahitelesek egy része nem elégedett meg azzal, ahogy a kormány - terminológiája szerint - "megmentette" őket. Különösen az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés értelmezése körül alakultak ki viták, vagyis hogy megfelelő volt-e az elszámolás.
Barabás Gyula utalt arra is, hogy legutóbb egy román devizahiteles kérdés kapcsán az EUB úgy foglalt állást, hogy az ottani bankok "nem megfelelően tettek eleget tájékoztatási kötelezettségüknek". Ilyen jellegű válasz a magyar bíróságok által feltett kérdések kapcsán is elképzelhető. Például a bankok az ügyfelekkel történő elszámoláshoz alkalmazott képlete az adósok szerint egyáltalán nem volt kezelhető, még az MNB által alkalmazott egyszerűsítés után sem. Ugyancsak hiányos tájékoztatásnak, az uniós fogyasztóvédelmi szabályozás megsértésének minősülhet, ha egy pénzintézet a folyósítási árfolyamot egy külön értesítőben közli az adóssal, nem pedig az általa aláírt szerződésbe foglalja bele. Ennek helytállóságáról is állást kell foglalnia a luxemburgi bíróságnak. Barabás Gyula úgy véli, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően az EUB, bár hiányosnak találja majd a tájékoztatást, de ennek kiküszöbölését a magyar bíróságokra bízza majd. Ez azonban felveti annak veszélyét, hogy ahány bíróság, annyiféleképpen ítélkezik majd, sőt azonos bíróságokon is születhetnek majd egymástól eltérő döntések. Látszólag ennek ellentmond, hogy az EUB azt is vizsgálja, hogy az alsóbb szintű bíróságok azonos módon értelmezik-e a Kúria jogegységi határozatait. Most azonban minden azon múlik: születik-e jogegységi határozat, ami korántsem biztos.
Magyarországon létezik egymásra mutogatás is. Egyik bankunk azzal fordult a luxemburgi testülethez, hogy egyáltalán jogsértő-e az egész "adósmentő csomag"? A kormányzati illetékesek azonban mossák a kezeiket, hogy ők jó munkát végeztek, ezzel szemben, ha még sincs minden rendben, akkor azért csakis a Kúria felel.