A tehéngyomornak van némi politikai bája. Emlékszem, valamikor a múlt század hetvenes éveinek elején a SZOT egykori budapesti, Eötvös utcai étterme arról volt híres, hogy oda, a Magyari Sándor vezette étkezdébe minden nap betérhettek a szakszervezeti munkájukban megfáradt vezetők egy tál finom pacalra. Akkoriban ez a belsőség csak a belső köröknek fenntartott henteseknél volt kapható, de mindenki tudta, hogy a Gáspár Sándor vezette akkori szakszervezetek „belső körnek” számítanak, ők voltak az MSZMP segéderői.
Én most sem lepődtem meg, amikor szombaton pacallakomának csomagolva Kisújszálláson a Lungo Drom két tunkolás között egyhangúan újra elnökké választotta a közvélemény elől hónapok óta bujkáló Farkas Flóriánt, aki vagy másfél ezer milliócskával nem tud elszámolni. Noha a közelmúltban a baloldali „politikai bűnözőktől” annyira irtózó fideszes választmányi elnök az illegalitásából hirtelen előkerült roma vezetővel parolázva pecsételte meg, hogy a Fidesz és a Lungo Drom kéz a kézben készül fel a soron következő országgyűlési és önkormányzati választásokra, majd a szavazásokra is. (Nem tudom, az egyezmény megkötésének pacalos ebéd volt-e a bevezetése, a fotókon a házelnöki bajuszról ez nem derült ki.)
A lungo dromos pacal-lakomának álcázott tisztújításra megyénként csak öt-öt hozzá hűséges emberét hívta meg a roma-vezető, tartván attól, hogy ha nagydobra verik a készülődést, olyanok is tányért és eszcájgot kérnének, akik nem Farkasra bíznák a báránykájukat. Ez pedig lenne nem kívánatos, mert tudjuk, Orbán Viktor azért nem akarja elengedni Farkas Flórián kissé ragacsos kezét, hogy 2018-ban a Lungo Drom legyen a Fidesz szavazat-optimalizáló segédcsapata.
Hát ennyit a mai kormányzat belső köreiről, és a pacal politikai bájáról.
