Önt is sokkolta az egészségügyi ellátórendszer teljesítményéről szóló minap nyilvánosságra került jelentés?
- Nem. Miért sokkolt volna?
Mert meglehetősen lehangoló képet mutat arról a rendszerről, amit irányít?
- Visszakérdeznék: ha visszanéz az elmúlt 25 évre, készült valaha ilyen jellegű anyag?
Nem tudok róla…
- Erről van szó. Minden kormányban benne van az a félelem, hogy szembe merjen nézni a valósággal. Mi azért lehetünk ilyen bátrak, mert semmi olyan nincs benne, ami ezalatt a kormány alatt jött volna létre, mint probléma. Viszont senki sem mert ezzel korábban szembenézni. Mi vagyunk az elsők szerintem ebben a sorban, és remélem, hogy nem fogják ezt politikailag kiforgatni, mert meg mertük mutatni, hogy mi a helyzet.
Ön mióta ismeri a döbbenetes számokat, nevezetesen, hogy hány ember élhetne tovább, ha időben eljut az orvoshoz?
- Tavaly októberben találkoztam először ezzel az elemzéssel, de ezt a jelenséget mindenki ismeri, aki az ágazatban dolgozik – én magam 15 éve ismerem ezt a helyzetet. Mióta az adatokat ismerem, azóta néhány ponton tettünk is lépéseket a változás érdekében. Például ezért döntöttünk arról, hogy nem halogatható a vastagbélrák szűrés elindítása. Meg arról is, hogy minél több szűrést vigyünk oda buszokkal a kistelepülésekre. Azt meg sajnálom, hogy egyesek még szakmán belül is úgy tekintenek az elemzés adataira, mint új felismerésre, miközben ebben élünk 25 éve. Azt hiszem valamennyien tudtuk, hogy a lakosság egy része nem jut el orvosig. Ám, az, hogy 18 ezer ember nem kaphatott időben ellátást, azt is jelentheti, hogy például nem járt szűrésre, vagy későn ment el orvoshoz. A kérdés most az, hogy hogyan tudunk ezen változtatni.
Zajlik a következő választási kampány, tud még valamit csinálni?
- Azért vagyok itt. Eddig azért kaptuk a pofonokat, mert nem tudunk semmit az egészségügyről, most meg azért mert bemutatjuk ezt a képet. Itt a lehetőség, vannak adatok, lássuk, ki mit kezdene a helyzettel azon kívül, hogy több pénzt kér. Hiába van az egészségügyre fordítható keretben csaknem 600 milliárddal több, mint ezelőtt négy-öt évvel, ha nem változik meg a rendszer is semmi sem lesz jobb. Például az amit meg mertünk lépni a várólisták ügyében – szerintem - egészségpolitikai siker. Úgyhogy én bizakodó vagyok.
Csak?
- A betegek érdekét kell védenem és nem az ellátórendszerét. Mégis, amikor arról van szó, hogy valamit szeretnék másképp csinálni éppen a betegekért, akkor sokan megpróbálják azzal szemben a rendszer érdekeit védeni. Ez hihetetlen paradox helyzet.
Tizennyolc hónapja államtitkár. Hasznosan töltötte az időt?
- Igen. Másfél hete találkoztam a miniszterelnök úrral, aki megerősített ebben. Elindítottuk a több évre szóló béremelési programot az ágazatban, jelentősen növeltük az alapellátás finanszírozását, rendbe tettük a budapesti sebészeti ügyeletet. Csakhogy néhányat említsek intézkedéseinkből.
Akkor is ezt gondolja, ha végigmegyünk azon az öt ponton, amelynek teljesülésével akarta mérni saját sikerét a hivatalba lépésekor?
- Igen, az öt pont, az áll, mint cél...
Várjon, ezzel azt mondja, hogy megcsinálja a választásokig hátralévő alig egy évben?
- Abban a hitben ülök itt, nekem továbbra is az a feladatom. A miniszterelnök úr a betegek érdekeinek hangsúlyosabb képviseletére kért. Az elvárását én úgy fordítottam le, hogy valósítsam meg az öt pontomat. Ez az alapellátás megerősítése, az ellátási minimumkövetelmények átalakítása, a kórházak kancellári rendszerének létrehozása, a fővárosi ellátórendszer megújítása, az aktív kórházi és a szociális ellátások szétválasztása. A fővárosi ellátórendszer átalakítása elkezdődött. Az alapellátás megerősítésével jól állunk. Két évvel ezelőtt hozzáláttunk a finanszírozás rendbetételéhez, ami folytatódik az idén és jövőre is, azzal hogy minden praxis havi 130 ezer forinttal többet kap, mint korábban. 2018-ban majd közel 60 százalékkal többet kapnak a praxisuk működtetésére most, mint a ciklus kezdetén. Most a háziorvosokon a sor, hogy megmutassák, miként tudják a többlet forrással javítani az ellátás hatékonyságát, színvonalát.
Miközben a politikusok általában az alapellátók havi 130 ezres többletéről szoktak beszélni, ebből rendre kimaradnak a fogorvosok és a védőnők, miközben ők is e rendszer részei...
- A védőnők most kapnak plusz 2 milliárd forintot, ráadásul pótlékként kapják meg, tehát most nem fordulhat elő, hogy nem jut el hozzájuk a pénz. A fogorvosokkal más a helyzet. Velük előbb tárgyalnunk kell, mert valahogy alá kell támasztani, hogy mire adjuk a többletet. Rájuk elég sok a panasz, legutóbb egy közösségi portálra került ki, hogy olyan ellátásokat számolt el egyikük, amit az illető orvos el sem végzett. Tehát velük le kell ülnünk, és ki kell találnunk, hogy hogyan tudunk közmegelégedésre olyan rendszert működtetni, ahol a munkája után mindenki megkapja a megérdemelt forrását. A jelenlegi rendszerben most ez, nagyon nehezen követhető. Ha sikerül megállapodnunk, akkor nem csak a pénzt égetjük el, hanem kapnak is valamit a betegek a rendelőben.
Van még ennek esélye ebben a ciklusban?
- Nem zárható le a ciklus anélkül, hogy ezt a helyzetet ne rendezzük.
Tavaly szeptemberre ígérte az ellátás minimális feltételeinek meghatározását...
- A nyár végén már jó néhány szakmában életbe lépnek az új szabályok. Ennek az a lényege, hogy előre tervezett beavatkozás csak ott végezhető, ahol megvan hozzá a megfelelő gyakorlattal, képzettséggel rendelkező orvos. Az más kérdés, hogyan kell ösztönözni majd az intézményeket arra: ne igyekezzenek mindent sürgőssé nyilvánítani csak azért, hogy maguk csinálhassák.
Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Mondjuk, az az intézmény, ahol évente ötszáz műtétnél kevesebbet van, ott megszűnik ez az ellátás?
- Nagyjából. Előre meg fogjuk mondani, hogy egy egyszerű szakvizsga mire jogosít fel, s mik azok az eljárások, amelyekhez már valamilyen egyéb licenc vizsgára, gyakorlatra is szükség van. A bonyolultabbakat csak ott érdemes végezni, ahol van megfelelő esetszám. Így maximalizálhatjuk az ellátásbiztonságot.
Mindez vezethet újabb orvosvadászathoz az intézmények között, mert mindenki meg akarja szerezni pont azt az egy doktort, akinek megvan a megfelelő kompetenciája az ellátásra. Erre készül?
- Remélem, hogy nem ez lesz a következménye. De részben éppen azért haladunk ennyire lassan ezzel a feladattal, hogy az ilyen veszélyeket elkerülhessük.
Mi van a szociális ágyak leválasztásával, mint feladattal?
- Azért, hogy ne lehessen azzal a váddal illetni bennünket, hogy leépítünk, ezért először építünk. Az első intézmény, amely emelt szintű ápolást biztosít majd az idősebbeknek Szabolcsban épül kétmilliárd forintért és már a ciklus vége előtt fogad pácienseket. Az eredeti szándék az volt, hogy a kórházakban működő ilyen ágyak átkerülnek a szociális tárca szakmai irányítása alá. Czibere Károly államtitkár úrral és a munkatársaival sikerült olyan rendeletcsomagot létrehozni, amellyel a rászorulók és az egészségügy is jól járhat.
Akkor ehhez nem a kórházakból viszik el a szociális ágyakat?
- Egyelőre nem. De az is biztos, hogy ezek az ágyak öt-tíz év múlva nem az egészségügyi ellátórendszer részeként működnek majd.
A kancellária-rendszer viszont elbukott, miközben azt látni, megfékezhetetlen az intézmények eladósodása...
- A kancellária-rendszer, mint cél, továbbra is áll. Csak abban maradtam a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, hogy ezt a kérdést ebben a ciklusban levesszük a napirendről. Ehhez tartom magamat. Az más kérdés, hogy amíg nincs kancellária, az eladósodásért a felelősség az intézményvezetőé. Május végén a kórházak megkapták a kötelező bérminimum emelés után járó kompenzációt. Így azt várom, hogy júniusban már növekszik, hanem csökkenni fognak az adósságok.
A miniszterelnök nem mondta önnek, hogy most már elege van abból, hogy csak fizetnek, fizetnek a kórházaknak?
- Nem, ilyet a miniszterelnök úr nem mondott. Azt mondta, hogy rengeteg forrást tettünk bele, és csak reméli, hogy ezzel arányosak lesznek az eredmények is. Hiszen csak a kórház konszolidációra 130 milliárdot fordított a kormány.
Akkor most hajt erre az állásra a következő ciklusra is vagy sem?
- Nem érdekel a hatalom, csak az, hogy mi a feladat.
Ónodi-Szűcs Zoltán - 1966-ban született Debrecenben. Dolgozott kórházigazgatóként, vezetett szofverfejlesztő cégeket, volt a kórházfenntartó hivatal főigazgatója. 2015 októberétől egészségügyi államtitkár.
