Egyszer azt mondta nekem egy katolikus pap, hogy Jézusnak is van humorérzéke. Palacsintát sütött épp a Mátra tetején, egy kis hegyi faluban, vagy negyven rászoruló gyereknek, de előtte jól kifocizta velük magát, klottgatyában persze, ahogy illik. Ha én férfit látok klottgatyában, betűrt pólóval, netán inggel, pláne ha ehhez még nem is tornacsuka, hanem valamilyen kitaposott barna bőrcipő vagy szandál társul, nekem is a humor jut először eszembe, meg egy fél sóhajtásnyira talán Jézus is. Kivéve ezt a papot, mert neki jól állt a klottgatya, meg a tornacsuka, a hatalmas lelke miatt nem is lehetett észrevenni igazából, mit visel.
Ismerek egy másik szent ember is, aki otthagyta egyházát egy nő kedvéért, pedig amott karrier várta, emitt meg három gyerek, törődős mindennapokkal. Amikor vezetőinek elmondta, hogy szerelmes, egy év gondolkodási időt kapott, közben nem győzködték, nem hívogatták, engedték valóban gondolkodni. A szerelem persze nem múlt, megmaradt máig, s ahogy tapasztalom, a szent ember világiként is jó lélek maradt. S most, hogy már szépen beszéli a magyar nyelvet, szavai mögül előbújik, ha akcentussal is, végtelen humora.
Mindezt azért vezettem ilyen körmönfontan elő, mert mostanában volt néhány levélváltásom a napkori plébánossal, amiről újfent eszembe jutott Jézus humorérzéke. Riportot írtam a faluról, ahol a plébános kiprédikálta Soros Györgyöt, s megfeddte a híveket, amiért túl sok köztük a „Soros-barát". Találkoztam magával a pappal is, lehetőséget adva rá, hogy elmondja saját álláspontját az ügyben, ám erre akkor, és ott, nem volt hajlandó.
A riport megjelenése után nem sokkal a közösségi oldalamon üzenetet kaptam a Napkori Római Katolikus Egyházközségtől, ami furcsa, mert egyházközséggel még sosem cseteltem. Mivel a szövegből úgy tűnt, a nyilvánosságnak szánták, tán nem Istentől való dolog e levélváltásból idézni, eldöntendő, hogy Jézus humorérzéke csak szelektíven, bizonyos arra érdemes embereken keresztül világlik-e meg, vagy benne van mindenkiben, akiért ő feláldozta magát, beleértve tán még az ateistákat is.
„Tisztelt Judit! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem jelent meg a hozzászólásom a Népszava online lapon a Facebookon? Cenzúrázták? A napkori plébános...
Tisztelt Lajos! Nem tudom, nem én kezelem az online-t, részemről ragaszkodnék ahhoz, hogy minden vélemény megjelenjen a Facebookon. Ha átküldi, amit írt, továbbítom az online-szerkesztőnek.
Önnek elárulom, hogy ez a mondat nem hangzott el: "A faluban sok a Soros György-barát." Elhangzott teljesen más összefüggésben és nem úgy, ahogyan a napi politikában halljuk. A templomban hallottakat egy „jóakaróm" forgatta ki, és adta le a Szabolcsihír" lapnak. (...) A plazmatévé csak azért került oda, ahol most van, mert a freskókra nem tehettük előre..."
Majd pár nap szünet után újabb levél jött, amely arról értesít, hogy 296-an gyalog zarándokoltak Máriapócsra, 18 kilométert megtéve, fiatalok és családok, s ez „talán jobban tükrözi a település és plébános lelkületét", mint amit nyilvánosság elé tártunk.
Aláírás: a plébános.
