2016. április 16-án este az elsőrendű vádlott a Nagytemplom környékén időzött, ahová megérkezett barátaival a másodrendű vádlott is. Az elsőrendű felvetette, hogy a nála lévő fekete színű festékkel falfirkát fessenek a Nagytemplom talapzatára. Bár egyikük barátnője próbálta őket lebeszélni, a fiúk hátrahagyták a társaságot, és a márványlapokkal kirakott lábazatra horogkeresztet és egy fordított keresztet festettek. Ezt követően szétváltak és elhagyták a helyszínt. A két fiú a református egyházközösségnek 80 ezer forintos kárt okozott.
A két 15 éves elkövető elismerte a bűncselekményt, megbánták tettüket, az elsőrendű vádlott megfizette az okozott kárt, és bocsánatot is kért.
Az ügyet első fokon, 2016 májusában bíróság elé állítás keretében tárgyalta a Debreceni Járásbíróság, erkölcsi okokból azonban zárt tárgyalást rendelt el a bíró. A nyilvánosság kizárását a két fiatalkorú elkövető érdekei, személyiségi jogainak védelme indokolta.
Másodfokon a tanács szintén zárt ülésen tárgyalt. Az ügy azért került másodfokra, mert az ügyészség súlyosításért, külön magatartási szabály előírása céljából, a vádlottak, törvényes képviselőik és védőik pedig enyhítésért fellebbeztek.
Az ügyészség azt kérte, hogy a másodrendű vádlott a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközösség Presbitériuma előtt a presbitérium által meghatározott időpontban az ülésen kérjen bocsánatot.
A Debreceni Törvényszék jogerős ítéletében nem írt elő ilyen magatartási szabályt. Az indoklásban elhangzott: nem lehet erre kötelezni a vádlottat. A magatartási szabályok kötelezettségeket, tilalmakat szabhatnak meg, a jog eszközével bocsánatkérést nem lehet kikényszeríteni. Márpedig, ha ez nem belülről jön és nem őszinte, akkor preventív hatása sincs.
A törvényszék szerint helyes volt az a megállapítás is, miszerint a vádlottak olyan műemléket rongáltak meg, amely nem csak Debrecen legfontosabb jelképe, hanem országos jelképnek is tekinthető, tettük súlyosan sértette a közérdeket, így ezt joggal értékelte súlyosító körülményként a bíróság.
