„Amíg én vagyok Magyarország miniszterelnöke, addig a kerítés a déli határon állni fog” - nagyzolt Orbán Viktor kormányfő tegnap a Házban. Az ilyen kijelentéseket nem kell komolyan venni. Már csak azért sem, mert a gyoda létét saját beosztásához köti. Ezt a hivatalt pedig mind bizonytalanabbá teszi, hogy a közönségben – nem csak az ellenzékiben - kezd eluralkodni a nézet, nem feltétlenül kell Orbánnak beláthatatlan ideig kormányfőnek lennie. (Erich Honecker az NDK első kommunistája óvatosabb volt 1989. január 19-én: „A - berlini - Fal… még 50 vagy 100 év múlva is állni fog, ha a létét indokló okok nem változnak meg.” Megváltoztak: tíz hónap múltán az NDK polgárai nekiláttak szétkalapálni, rá egy évre már az ország sem létezett.)
A kormányfő persze nem a kerítés miatt kért szót, hanem hogy a lezárult, az általa eddig legsikeresebbnek nevezett nemzeti konzultációról számot adjon. "Abszolút rekordként", 1,7 millióan küldték vissza a kérdőívet. Higgyük el. Azt már kevésbé, hogy ez azt mutatná, "új nemzeti – szellemi, politikai és akció – egység formálódott", teljes az egyetértés a nemzet és a kormány között. Ha Orbán így gondolja, akkor a választásra jogosultak közül 6,3 millió nem levelezőt kitaszított a nemzetből. Azt gondoljuk, 1,7 millió ember véleménye nem tekinthető a nemzet álláspontjának. Idehozni Kossuth Lajost, mint Orbán teszi, pedig – ármány. Ha Kossuth-tal egyetértésben azt mondjuk, "mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett", akkor abba mind a tízmillió magyar benne kell foglaltasson, a politikai kisebbség is.
"Mi magyar Magyarországot és európai Európát akarunk" – összegzi a kormányfő a konzultációt, aminek annyira nincs semmi értelme, hogy még populizmusnak sem neveznénk. Azt viszont az utóbbi idők terrorcselekményeinek árnyékában otromba megállapításnak gondoljuk, hogy "az Unió nyíltan a terroristák mellé állt". Ezek után azt állítani, hogy "Magyarország (értsd: a kormány), nem Európa-ellenes, sőt, igazi európai álláspontot képvisel", miközben "Brüsszel gúnyát váltott", maga a tragikomédia. E gúnyás darabban, mint öltöztető, persze most is feltűnik Orbán rögeszmés démona, Soros György, aki előtt "az európai vezetők hajbókolnak”.
De most sem az a lényeg, hanem, hogy "az elmúlt hét év eredményeit ne kockáztassuk olyan homályos víziókért, mint a nyílt társadalom vagy az Európai Egyesült Államok. Nem fogadhatjuk el, hogy jövőnket Moszkvában, Brüsszelben vagy Washingtonban határozzák meg". Amiben csak Moszkva említése az új. Valamiért sötéten pisloghat a Kreml ura Budapestre.
Hogy honnan veszi Orbán, hogy "a magyarok többsége úgy gondolja, Brüsszel fordítva ül a lovon", nem tudni. Ezt a kérdést nem találjuk a kérdőíveken. A nemzet véleményének hiátusában így továbbra is meggyőződésünk: aki a fara felé, arccal Keletnek ül a hátason, az maga a kormányfő. Így pedig nem igazán látni, hogy a lóval szemközt, miként változik az európai horizont. Pedig Orbánnak igaza igaza van: ő a fejével játszik, nekünk meg a bőrünkre megy az ő játéka.
