Nem csak a zacskós levesben kevesebb a gombóc idehaza, mint Ausztriában, hanem már a selejtes kútgyűrűket is Magyarországon passzolja el az osztrák gyártó? Pávits János nemesvitai keramikus mindenesetre ezt sejti azok után, hogy huszonöt darab első osztályú kútgyűrűt rendelt az osztrák tulajdonú Leier cég magyarországi telephelyétől, s mind a huszonöt selejtesnek bizonyult, nem tudott belőlük kutat építeni.
Pávits János perre ment és állítja, elmegy a legvégsőkig, akár a luxemburgi bíróságig is. "Nem a pénzről szól ez a kártérítési ügy, hanem meg akarom mutatni országnak-világnak: a multik úgy hiszik, nálunk mindent megengedhetnek maguknak" – bocsátja előre a Veszprém megyei vállalkozó. Szakmai körökből a kútgyűrűkkel kapcsolatban úgy értesült, hogy az exportból visszamaradt selejtes darabokat Ausztriába nem lehet kivinni, azokat idehaza kell elpasszolni első osztályúként - tette hozzá. És sokan persze nem is viszik perre, tűrik a megaláztatást, meg aztán nálunk a fogyasztóvédelem is csak a nevében az. Amikor reklamáltam, úgy néztek rám, mint a lőtt medvére, mondván: egyéni vállalkozó vagyok. Ők csak magánszemélyekkel foglalkoznak… Kapcsolatban vagyok a legnagyobb ausztriai kereskedelmi láncokkal, náluk egyetlen áruházban sem találtam a szabványtól eltérő terméket. Úgy gondolom, Ausztriában a kamara azonnal felfüggesztené annak a cégnek a működését, amelyik huszonötből huszonöt selejtes árut akar az ügyfélre sózni, ilyet ugyanis véletlenül nem, kizárólag rossz szándékkal lehet elkövetni - sorolta indulatosan az ügyintézés közben szerzett "tapasztalatait" a vállalkozó.
"Elhoztam egy hibás kútgyűrűt a huszonötből, meg lehet tekinteni" – kezdte Pávits János a Keszthelyi Törvényszéken folyó bírósági per legutóbbi tárgyalásán. Egy kisteherautóval állt a bíróság épülete elé, rajta a betongyűrű, a bírónő azonban nem élt a megtekintés lehetőségével, azt mondta, később majd akár helyszíni tárgyalást is lehet tartani, de nem akkor és ott. Ám Pávitsot ez sem érte felkészületlenül: kútgyűrű-metszeteket vett elő a táskájából, majd három mini kútgyűrűt gipszből, amit – lévén, hogy keramikus – maga esztergált mérethűen. Ezeket összeillesztve mutatta be a bírónőnek, hogyan kéne állniuk egymáson a valóban első osztályú betonelemeknek, és ezzel szemben hogyan állnak megdőlve az övéi. – A kútgyűrűk belső átmérőiben a megengedett szabványnál lényegesen nagyobb eltérések vannak- magyarázta. Tíz milliméter lehetne a differencia, ezzel szemben a leszállított daraboknál négy centi is előfordul, de nem csak a kútásók állapították meg, hogy emiatt nem lehet kialakítani a 25 méter mély ásott kutat, hanem egy felkért igazságügyi szakértő is – sorolta bizonyítékait a vállalkozó. A gyűrűk egyenként 775 kilósak, vagyis az alsónak uszkve húsz tonnányi súlyt kéne elbírnia. A Leier nem volt hajlandó a teljes cserére, én meg arra nem, hogy életveszélyes kutat építsek. Nem maradt más, mint a per - ismertette Pávits, hogy jutott el a bíróságra.
Több ajánlata is volt egyébként a bírósági per felé közeledve a Leiernek, egy ízben tizenhárom kútgyűrű cseréjére lettek volna hajlandók, később már valamennyit visszavásárolták volna Pávits Jánostól, aki azonban a teljes kára megtérítéséhez is ragaszkodott. A legutóbbi keszthelyi bírósági tárgyalási fordulón a Leier viszonteladójának, az osztrák tulajdonú gyártó helyett perbe állt vonyarcvashegyi Yellowstone Épker Kft.-nek a képviselője elsősorban nem is azt vitatta, hogy a kútgyűrűk selejtesek, sokkal inkább a kártérítési összeg mérséklésére koncentrált.
Pávits János felhívta a figyelmet: a Leier magyar katalógusaiban említést sem tesz a kútgyűrű-szabványról, az ausztriaiban ellenben pontosan leírja, sőt, ott be is tartja azt. Itt egy multi, amelyik erkölcstelen piaci magatartást folytat nálunk, „a magyaroknak ez is jó” alapon – tette hozzá. Ez az, amit nem kíván szó nélkül hagyni a keramikus, aki szándékai szerint egy alapítványt is létrehoz a Leier-károsultak felkutatására és eseteiket is a nyilvánosság elé tárná.
