Ez az M1, reggeltől-estig. Színtiszta állami propaganda, egyszerű kivitelben. Primitív szerkesztési elv szerint működik, a lényege, hogy kizárólag kormányzati tényezők szerepeljenek, akik elmondják, hogy az ország sikeres és erős, jó irányba halad és még jobb irányba halad majd. Mindig kell egy-két miniszter, és legalább öt-hat államtitkár, akik megerősítik, hogy ez így van.
Az egyik főszereplő Szijjártó, aki naponta nyit meg üzemeket, legyen az csavargyár vagy cérnagombolyító, és nem győzi hangsúlyozni, hogy Magyarország Európa motorja, a befektetők paradicsoma, pedig hát a valóságban csak összeszerelők vagyunk. Mi leszünk Kína európai kapuja, ezt is mondja, pedig Kínának minden ország a kapuja. Rendszeresen láthatjuk Varga Mihályt, aki gépiesen mondja, amit kell: „ez rekord a korábbi évekhez képest”, „célunk, hogy a lakosság is érzékelje a gazdaság fejlődését”. Az idegenforgalom mindig ragyogó évet zár, soha ennyi külföldi még nem járt Magyarországon (ez ugyan nem igaz, de az igazság nem számít). A mezőgazdaság virágzik, állítja Fazekas miniszter, mert feltehetően nem látja a piaci árakat, aztán áttér kedvenc témájára, a hungarikumokra, aminek a jelentőségét épeszű ember nem érti, de hát ez az ő ál-világa, szeret benne élni. Állandó vendég Bakondi György, a miniszterelnök tanácsadója, az ő álfeladata, hogy ébren tartsa a „migránskérdést”, elmondja, hogy a veszély nem múlt el annak ellenére, hogy „hazánk vezető szerepet játszik a probléma megoldásában”.
Fontos szerkesztési elv, hogy a politikusoktól soha semmit ne kérdezzenek. A riportereket ugyan lehet néha látni, ám feladatuk mindössze annyi, hogy a mikrofont egyenesen tartsák. Ugyanez a helyzet a külpolitikai tudósításokban. A műsorvezető elmondja a hírt, a tudósító elmondja még egyszer, a műsorvezető megköszöni a tudósítást és vége. És az értelmes néző csak csodálkozik: ennyi volt az egész? Külföldről sem szivárog be sokkal több. Egy-két protokoll-hír, néhány baleset, tüntetések távoli országokban. A szakértők mind kormányközeliek, a véleményük is kormányközeli.
A műsorvezetők komorak. Soha egy mosoly, de még egy félmosoly sem. Többnyire hangsúlyozás nélkül beszélnek, tekintetük olyan, mintha éppen egy elvetélt észak-koreai rakétakísérletet kellene bejelenteniük, feltehetően nem jutott el hozzájuk a köztársasági elnök óhaja: népünk humorosan közeledjen a komoly ügyekhez.
A propaganda nem kíméli az időjárás-jelentést sem. A táncoslábú fiúk és szűk ruhás lányok kerülik a „hideg” szót, helyette a „kissé hűvösebb” a szabályos. Szél sincs, csak légáramlat. És kötelező a „jövő héten jobb idő lesz” optimista záró mondat.
Akkor mégis miért nézzük az M1 Híradóját? Pontosan ezért. Tudnunk kell, hogy létezik egy álvilág, aminek semmi köze a valóságoshoz. Hogy érzékeljük, micsoda szűrőkön mennek át azok az információk, amelyeket a népnek szánnak. Vegyük észre: a kormányzat ennyit szeretne tudatni. Magáról és magunkról.
A néző pedig nézzen, és érje be ennyivel.
