Mi a szösz üthetett Rogán Antalba, hogy háromnegyed évszázad után sebtében fölelevenítette az ádáz osztályharc elméletét? Igaz, ez nem szünetelt a Kádár-korszakban sem, sőt a kezdetén még a könyörtelen halálos ítéletek is „divatban” maradtak. Egy ideig a bitófák szaporán szedték még áldozataikat, hogy aztán következzék az enyhülés. Orbánék „dicséretére” legyen mondva, most "csak" politikai önkényuralom van, "csak" egyes bíróságok nem pártatlanok, de hóhér még sehol nem szerepel a fizetési listán.
Osztályellenségek szerte a világon mindenütt vannak, de leginkább Közép-Európa fertályán, ott is a leggyakrabban Magyarország és Lengyelország vidékén, ahol a nyugati demokratikus fölfogást ellentétesnek ítélik meg az „illiberális” törekvéseikkel, a követőit pedig egyenesen ellenségnek. A sajtóbírálatokat külföldi hatalmak "diktálják", civil ügynökök furakodnak be a közéletbe, mentoruk a körmönfont Soros György, aki korlátlan anyagi befolyásával uszít, szervez. Megfékezhetetlenül. A kormánypárti orgánumok naponta ostorozzák a tetteit, maga a miniszterelnök sem kíméli. Sokak szemében ez a tengerentúli idős ember hovatovább egyenértékű a hajdani gaz imperialista gonosztevőkkel, akikkel naponta vívtuk csatáinkat a távirányított hidegháború korában, a sztálinizmus és a rákosizmus féktelensége idején. Eljöhet még az is, hogy a keresztény-nacionalista-populista világrend kritikusai „ellenforradalmároknak” minősülnek, annak minden következményével együtt.
Rogán Antalt okoljuk most, mint ennek a tendenciának egyik friss meghirdetőjét, az egyik legbuzgóbb prófétáját, de köztudott, hogy a szálak magasabbra vezetnek. Az eszmei vezér maga a kormányfő, aki falakat emelt a földrajzi választóvonalak mentén. Ide be sem teheti a lábát az ellenség, nem kívánatos minden más vallású ember. (Ami ebben a formában nem egészen igaz, mert vannak azért kivételek, akiknek vastag a bukszája, azzal kivételt tesznek, még meg is köszönik, hogy minket választottak.)
Lassan már megszoktuk, hogy a magyar kormány minden bokorban ellenséget keres. Ez a praktika az utóbbi hét évben beleivódott a köztudatba. Már senki nem csodálkozik a Brüsszel elleni kirohanásokon, aztán ha csendesedik a menekültek hulláma, vagy ha éppen nem adódik újabb alkalom valamit az amerikai pénzember orra alá dörgölni, akkor találnak Orbánék "osztályellenséget" a Kossuth tér környékén is. Ott ülnek a padsorokban a baloldali ellenzék képviselői, akinek más szándékaik sincsenek, mint hogy rárontsanak nemzetükre. A házelnök legszívesebben egytől egyig kivezettetné őket a "patkóból".
De egyelőre ne bíráljuk a Fideszt a demokrácia csorbításával, hiszen a parlamentben rajtuk kívül más pártok is ott lehetnek, alkalmasint szavazhatnak is. Formailag minden rendben van, az pedig, hogy a hatalmon lévő kormányzat éber, és árgus szemekkel ügyel, nehogy felüsse fejét a törvényhozásban az "osztályellenség", igazán csak a nemzet érdekét szolgálja.
Rogán sem mondott mást, mint Virág elvtárs a Tanúban: Éberség elvtársak!
