Példa: amikor régen a Varsói Szerződés vagy a KGST valamelyik üléséről szóló közleményt olvastuk, olvastunk a sorok között. A „valamennyi jelenlévő által" egyhangúlag elfogadott akármiről például rögtön tudhattuk, hogy Ceaușescu már megint kirohant a tárgyalásról. A korabeli sajtót olvasva, olvasnunk kellett a sorok között, ha képben akartunk lenni. Megkeresni azt, amit az aktuális cenzúra nem tudott (akart, mert) kiirtani. Okos szerzők furfangos félmondatai, pártsajtóban bennfelejtett jelzők, összekacsintós utalások kovácsolták egybe a nemzet írás-olvasástudó számosságát a hatalmi propagandával szemben. Gyanítom, a közelmúltunkban felnőtt generációk már nem is értik ezt a kremlnológus tolvajnyelvet
Erről szólván: felverte a port a sajtóban, hogy a félnótás CÖF, a békemenetek atyja, félmilliárd forintos apanázst kapott a villamosművektől. Erre azt olvasom, hogy a cég szóvivője „elszólta magát", mert „kikotyogta", hogy Rogán áldásával dűtötték a pénzt a CÖF-be.
Jelentem, egy frászt kotyogta ki! A saját fenekét védte. Mert majd pont az egykor ígéretes népszavás újságíró főszerkesztette elvakult kormánypárti Origón „szólja el magát" egy állami tisztviselő. Aki olvasta, láthatja, hogy valószínűleg a kérdéseket és a válaszokat is készre gyártva kapta meg a lap, némi korrekt papírpénzbe csomagolva. (A „bulvárcikk" amolyan „előterjesztés-nyelven" íródott.) Szerintem Lázár János próbálta ezzel a cikkel ismét kellemetlen helyzetbe hozni Rogán Antalt. (Akin persze nem fog az idő vasfogának a lába, ami betette magát oda.)
Kamarillapolitika: csak a kezemet figyeljék, mert csalok!
Újra olvasni kell a sorok között, mert már az új elvtársak nyírják egymást.
Szeretném, ha újra aktuális lenne a glasznosztyos vicc. Szergej hívja Szását: - „olvastad, mit írt ma a Pravda? - Nem, mit írt...? - Hű, nem telefontéma..."
