− A magyar sajtó úgy kommunikálta a budapesti koncertjét, mint az utolsót, mert ezt követően felhagy a turnézással. Igaz a hír?
− 2014-ben ünnepeltem a zeneiparban töltött ötvenedik évemet, akkor a férjem azt mondta, jó ötlet lenne, ha csinálnék egy utolsó ausztráliai turnét. Csak Ausztráliára vonatkozott a búcsú, mindenütt máshol dolgozom, de még az is lehet, hogy Ausztráliába is visszatérek. Egyébként sem gondolom, hogy valaha kimondom azt a szót, hogy utolsó. Azt hiszem, soha nem fogom abbahagyni a zenélést.
− Még mindig megfelel a közönség elvárásainak?
− Ha a rajongóim követték a pályafutásomat onnantól kezdve, hogy a ’70-es években befutottam, láthatják, hogy vannak olyan albumaim, amelyre leginkább a korszerű jelző illik. Akárcsak a világ körülöttem, én is változom. A koncerteken mindig a nagy slágereket játszom, de becsempészek egy-egy olyan más dalt is, amelyről tudom, hogy népszerű.
− Az énekesek hangja idővel gyakran romlani kezd. Veszélyben érzi a legendás hangját?
− Szerencsés vagyok, mert jobban énekelek ma, mint valaha. Erősebb a hangom, mint volt, ezen leesett állal ámuldoznak. Mindig helyesen énekeltem, mindig bemelegítek éneklés előtt, olyan gyakorlatokkal, amelyek a hangszínt, hangregisztereket fejlesztik.
− 2012-ben a She’s in love with you című slágerét adta elő a NDR német televízió műsorában. Sokan felháborodtak, mondván: playbackelt.
− Soha nem playbackeltem. Persze sok tévéműsorban nincs is lehetőség igazán énekelni: 1964 és 2006 között futott a BBC-n a Top Of The Pops, ahol a legnagyobb sztárok léptek fel. Ott mindig playback szólt, botrány is volt belőle. De ha valaki eljön a koncertemre, azt kapja, amire jegyet váltott. Élőben éneklek, tisztán, a fiatalkorinál picivel erősebb hanggal.
− Rock-énekesnőként mindennel szembe megy?
− Nem, csak annyi az egész: tiszta, őszinte magam vagyok. Visszautasítottam mindenki elképzelését arról, hogy ki vagyok. Saját magam határoztam meg önmagamat, ebben következetes vagyok.
− A héten kerül boltokba Chuck Berry utolsó albuma. Mit tanult a rock ’n’ roll feltalálójától?
− Mindent, nélküle nem lenne a rock. Egyébként a Sweet Little Rock 'N' Roller című slágerével szoktam zárni a koncertjeimet. Sőt, tizenöt évesen egy Buffalóban, New York államban tartott koncerten egy színpadon álltunk.
− Édesanyja magyar volt. Jól ismeri Budapestet?
− Tizenötször járhattam itt, sokszor felléptem Magyarországon. Az édesanyám, Szaniszlay Ilona haláláig folyékonyan beszélt és olvasott magyarul, sajnos rám nem ragadt sok. A koncert előtti napon, a 67. születésnapomat pedig a Gundelben ünnepeltük. Csodálatos ételeket fogyasztottunk, közben cigánymuzsikus hegedült.
− Mit vár a QSP néven alapított új formációjától?
− Andy Scotttal, a Sweet gitárosával és Don Powellel, a Slade dobosával alakítottam ezt a bandát, a név hármunk nevének kezdőbetűjéből származik. QSP címmel idén jelent meg az első albumunk (szeptembertől tucatnyi országban jön ki), amely az ausztrál slágerlistán huszonharmadik lett. Saját dalokat szerzünk-írunk, de feldolgoztuk Bob Dylan, Dr. John örökzöldjeit is. Egyébként májusban jelent meg a fickós regényem, a The Hurricane, amelyet szintén jól fogadtak.