Közel száz évvel ezelőtt Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában ezen a napon írták alá a Magyarország területének kétharmadát elcsatoló trianoni békediktátumot. Ha ez a trauma máig feldolgozatlan fájdalommal járt, akkor jobb, ha tudjuk: legalább ekkora sokkhatással fog járni, ha eltávolodunk Európától. Magyarország uniós csatlakozásával egyfajta varr került a trianoni sebre, hiszen a szabaddá és jelentéktelenné tett határok tulajdonképpen – legalábbis részben - újraegyesítették a nemzetet. Amit a háború elvett, a béke részben visszaadta. Az azonban, amit a jelenlegi kormányzat ideológiai csapásként kijelölt az elmúlt években – vagyis, hogy Európa helyett a putyini féldiktatúrát követjük és építjük -, ezt az eredményt is veszélyezteti.
Legyen továbbra is egyértelmű: Orbán Viktor és a Fidesz a 2018-as választások után fel fogja mondani az európai szerződéseket, minden gazdasági és politikai lépésük ezt készíti elő. Nem csupán kacérkodnak vele, nem csupán felmerült a fejükben, ez eldöntött kérdés a kormánypártiaknál, ez Orbán Viktor mestertervének befejező fejezete. Miközben tehát az Európai Unió magországai – elsősorban a németek és a franciák – szorosabbra húzzák az együttműködést és megerősítik az európai integrációt, addig a Fidesz ezzel vállaltan ellentétes harcot folytat. Miközben Európa összekapaszkodik, Orbánék egy sötét és bizonytalan vízió bűvöletében kiugranak a közösből.
Robert Fico szlovák miniszterelnök, aki Orbán szövetségese a V4-ek közösségében és a „migránsok elleni hadjáratban" a minap fontos kijelentést tett: világossá tette, hogy Szlovákia az EU fősodrában kíván maradni és része akar lenni a szorosabb integrációnak, az euró-magországok mélyebb szövetségének. „Szlovákia nem akar kimaradni" – fogalmazott Fico. És jól teszi, ha Szlovákia érdekét tartja szem előtt. Ezzel szemben Orbán nem a magyar emberek, hanem csak a fideszes família kft. üzleti szempontjait követi. Az euró bevezetésének dátuma a távoli homályba veszett, az uniós források hatékony felhasználása a korrupció zápszagú mocsarába süllyedt, a közpénzből fizetett Európa-ellenes állami uszítás pedig már a világháború előtti propagandát idézi.
A mai trianoni évfordulón gondoljunk arra, hogy nemzeti összetartozásunkat Európa csak erősíti és felemeli. Hogy Európa mi vagyunk, mindannyian. A jövő évi választás tétje pedig az lesz, hogy maradunk-e Európában vagy az orbáni illiberalizmus végleg elszakít minket a nyugati közösségtől. Pont úgy, ahogyan közel száz évvel ezelőtt a háború elszakította országrészeinket.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száznegyvenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.