Ha egy klasszikus, sokak által kedvelt ifjúsági regényből vándorkiállítás készül, azt gondolnánk az alkotók minden bizonnyal kimozdítják a bemutatni kívánt anyagot a szokásos múzeumi keretek közül. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét bemutató kiállítás – amely a Móra Kiadó koordinálásával készült, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi kiállítása alapján, a Magyar Nemzeti Múzeum, és a Vígszínház közreműködésével – azonban olyannyira e keretek között marad, hogy a megszokott paravánokon még az olykor újdonság erejével is ható információk mellett csupán a jól ismert könyvborítók és képek, idézetek szerepelnek A regény központi témájával – főleg gyerekként – bárki könnyedén azonosulni tud: gyerekek élet-halál harca játszóterületükért; a bátorság, az árulás, a felelősség és a felnőtté válás kérdéskörei egyaránt a mű alapját képezik.
A kiállítás rámutat Molnár Ferenc bravúros leírásaira, arra, hogy a szereplők egyes emberi karaktereket jelenítenek meg, illetve, hogy milyen hibátlan kor-és térrajzot ad a regény Budapestről. Bizonyára a készítők feltételezték, hogy a látogatók már olvasták az említett művet, és ezért annak átfogó bemutatását célozták meg; ezzel nem is lenne gond, de felmerül, hogy az mennyire lehet sikeres szinte nulla interakció nélkül?
Habár a QR kódok mögött a Vígszínház előadásának színészei, és Geszti Péter beszélnek a műhöz fűződő viszonyukról rövid videók keretében. Jelen tárlat sok új és kétségkívül érdekes információt ad arról, hogy Molnár Ferenc mely barátjáról melyik szereplőjét mintázta, illetve, hogy a mai utcák hol helyezkednének el a grund területén. A szándék egyértelműen jó; adjunk teret minél több platformon az irodalomnak, különösképp az olyan világszerte ismert és szeretett műnek, mint amilyen A Pál utcai fiúk. Ám mintha elfelejtődött volna A Pál utcai fiúk egyik üzenete: hogy a gyermeki lelkesedést megtartva váljunk felnőtté, mert anélkül aztán semmit nem érdemes csinálni az életben.
