Érzem: egy lépésre vagyok attól, hogy hazaárulónak nyilvánítsanak. És ezt az egy lépést éppen most akarom megtenni. Éppen most, amikor a magyar miniszterelnök szerint is Soros György megtámadta Magyarországot. A magyar zsidó üzletember - ő magát aposztrofálta így - egy brüsszeli gazdasági fórumon ugyanis az Orbán-rendszert maffiaállamnak minősítette, amely korrupt és megtévesztő politikát folytat. Ráadásul Soros megdicsérte azokat a magyarokat, akik szembeszállnak ezzel a rendszerrel. (Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy túl sokakat nem illet elismerés, Orbánnak eddig nem kellett oly jelentős ellenállással szembesülnie, szóval Soros idevágó mondatát inkább nevezném lélektani ösztönzésnek, mint a valóságon alapuló megfigyelésnek.)
De vissza a hazaáruláshoz: teljesen magától értetődő, ha Soros Magyarországot támadja, akkor az, aki csak egy csöppnyi hitelt ad a milliárdos szavainak, nem lehet más, mint hazaáruló. Márpedig itt és most éppen arra készülök, hogy kifejezzem egyetértésemet, de minimum a megértésemet Soros Györggyel. Azzal az emberrel, aki - a nyitott társadalom híveként - rengeteg pénzt fektetett be Magyarországon, igyekezett a hazafiasság mellett világpolgárrá képezni azokat, akik erre alkalmasak, így többek között Orbán Viktort is. (Amiből persze látszik, hogy a magyar-amerikai „spekuláns“ messze nem tévedhetetlen.)
Sorost hosszú ideje tartja kommunikációjának központjában a magyar kormány, a Fidesz és a hozzá köthető, jelentős felületekkel rendelkező média. Eltorzított arca ott virít a közterületeken, a Fidelitas gondos kezeinek és a Fidesz pénzének köszönhetően, neve megjelenik a kormányzati reklámokban. Ilyenkor szokták volt mondani, hogy mindennek nevezték már, csak talán anyagyilkosnak nem, de hát már nevezték annak is. És Soros tűrte, „ameddig tűrhette“. Szerintem tovább is, mint ami normálisnak tekinthető. Hogy miért pont most fogyott el a türelme, miért érezte úgy, hogy eljött az ideje a válaszadásnak, nem tudom, azt azonban igen, hogy feltűnően sokáig tűrte. De mintha csak erre a pillanatra várt volna a magyar jobboldal, vagyis arra, hogy Soros kritikai szóval illesse Orbán rendszerét, elementáris és megújult erővel lendült támadásba. Mi tagadás, lassan fogyott a muníció, nem volt már új mondandó, kezdett unalmassá és fantáziátlanná válni a „népeket romlásba döntő spekuláns“ elleni hadjárat. Most azonban, a maffiaállam hallatán, már lehet beszélni Magyarország elleni támadásról. Előbb csak politológiai keretet adni a mondandónak - ez már csütörtökön megtörtént -, majd miniszterelnöki elemzést, és aztán jöhetnek a szorgos médiamunkások. Az ő feladatuk lesz kijelölni az új hazaárulókat és kellő fénnyel rávilágítani: milyen veszélynek is vannak kitéve a magyar polgárok. Íme a bizonyság, Soros már maga megvallotta, hogy hálózatán keresztül szét akarja verni a demokráciánkat.
Ha valaki azt hitte, könnyebb idők jönnek a civilekre, hogy a kormány mégsem meri törvényileg is külföldi ügynökökké minősíteni őket, nos, az gyorsan adja fel ebbéli reményét; deklarált hazaárulóvá válnak mindannyian.
