Köszönet Korózs Lajos egri szocialista képviselőnek, aki az ATV hírműsorában megosztotta velünk hajdani egyetemi professzorának bölcs tanítását arról, hogy egyes politikai rendszerek milyen módon igyekeznek belénk szuggerálni zord nézeteiket. Úgy szól a tézis, hogy a gyakorlat háromszorosan tizenkettő. A szuggesztió nem haladhatja meg a tizenkét éves kamaszok értelmi szintjét, következésképpen a tartalmuk se lehet több tizenkét betűnél, és legalább tizenkét ízben kell a fejekbe kalapálni. .
Azért legyünk pontosabbak. A Fidesz mostani háromszor tizenkettőjében a „hányszor” meghaladja ezt. Az „Állítsuk meg Brüsszelt!” hajnaltól éjszakáig makog megállás nélkül, újságoldalakon, óriásplakátokon, reklámokban. Ráadásul a forrásában plágium is. A bolsevik gyakorlatot ostromló szavak egy hajdani, meglehetősen vörös német író, Bertold Brecht formuláját szajkózzák, az Állítsátok meg Arturo Uit. Az alkalmazott gyakorlat azonban meglehetősen kétséges, itt, Magyarországon is. Igaz, évtizedekkel ezelőtt, Rákosi Mátyás korában voltak hasonló karakterű agitátorok, mint manapság Németh Szilárd és Kósa Lajos. Bár Németh Szilárd eredetinek reklámozott leleménye, amely Brüsszel ideológiai forrásait Marx Károly irodalmi tevékenységében véli meglelni, fáradságos és igencsak szerény szellemi igyekezet - de hát többre sajnos nem telik.
A demokrácia amúgy kedveli a szellemes, találékony vitát, sőt lételeme is neki. Kezdetben, a rendszerváltozás indulásakor, talán kicsit még valamivel tovább is, Orbán Viktor is élt vele, csupán igen hamar megfeledkezett róla. Úgy találta, tömegbefolyásában időnként kifizetődőbb a gorombáskodás. Most meg aligha esik távol a valóságtól azt föltételezni, hogy a sulykolás föltámasztott gyakorlata valójában tőle ered, hiszen kiszemelt harcosain túl mind gyakrabban személyesen maga is él vele. Ő is mind buzgóbban, szorgosabban járja az országot és a világot, megesik az is, hogy a szónoklatainak a színvonala sem sokkal igényesebb a tanítványaiénál. Talán Soros György személyes kipécézése is az ő fölfedezése.
Mondandója a Rákosiékétól abban különbözik talán, hogy a magyar Sztálin osztályellenséget látott mindenkiben, aki vele szemben állt, Orbán meg a nemzet egészének megrontóját, elárulóját. Rákosinak messze a határokon túl is voltak ádáz kiszemelt üldözöttjei, egy egész kontinens, a tengerentúli imperialisták. Orbánnak és pártjának viszont Európa liberálisai, mára - mondhatni - a földrész teljessége, szerinte azt kellene legyőzni. Derekas szándéknak látszik, bár kissé irreálisnak. Már csak azért is, mert mintha honfitársainknak eléggé tekintélyes része ezt a tágasabb otthont is szülőföldjének tekintené.
