Erős túlzás volna azt írni, hogy a magyar válogatott nagy reményekkel utazott az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. Noha itthon, a szurkolók körében felfokozott volt a hangulat, mert honfitársaink a kvalifikációs csoportban megelőzték a Szovjetunió együttesét, majd az interkontinentális pótselejtezőn kettős győzelemmel, 9-2-es összesítéssel intézték el az Uruguay legjobbjait kiejtő bolíviai csapatot, a játékosok tudták, hogy a vb legerősebb négyesébe kerültek - a társaság tagjai a házigazda argentinok, valamint az olaszok és a franciák voltak -, ráadásul 1977 februárjában már jártak Buenos Airesben, és 5-1-es vereséget szenvedtek a Mundial vendéglátóitól. Daniel Bertoni három, valamint Leopoldo Luque két gólja nyomán a 47. percben 5-0-t mutatott a Bombonera stadion eredményjelző táblája...
Igaz, 1976. március 27-én a Népstadionban a magyar válogatott 2-0-ra legyőzte a Kelet-Európában portyázó, előzőleg Kijevben a szovjet (1-0) és Chorzówban a lengyel együttest felülmúló (2-1) argentin csapatot. A lengyelországi mérkőzés másnapján a Népszabadság szalagcíme ez volt: „Katonai hatalomátvétel Argentínában.” Majd a lap első oldalát uraló cikk így kezdődött: „Közép-európai idő szerint szerda hajnalban háromtagú katonai junta vette át a hatalmat. Az argentin rádió szerda reggel sugárzott hivatalos közleménye szerint a junta tagjai: Jorge Videla altábornagy, a szárazföldi, Orlando Agosti altábornagy, a légierő és Emilio Massera ellentengernagy, a haditengerészet főparancsnoka.”
A dél-amerikai országra szörnyű esztendők vártak. A fővezér Videla azt hangoztatta, hogy a rezsim „nemzeti reorganizációval megvédi a nyugati keresztény civilizációt a kommunizmus elleni küzdelemben”, s e küldetés jegyében a következő években csaknem 30 ezer személy tűnt el, az ország 350 „fogva tartási központjában” 10 ezer politikai fogolynak tekintett áldozatot aláztak, kínoztak és gyilkoltak meg. Azért írom, hogy „politikai fogolynak tekintett”, mert édesanyák és gyermekeik is voltak a rémuralmat a titkos táborokban elszenvedők között. Lelkileg az a több száz anyuka sem járt jobban, akiket nem hurcoltak el, ám újszülött kicsinyüket elvették tőlük, hogy a csecsemőt politikailag megbízható, gyermektelen családoknak adják.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetségre óriási nyomás hárult, ám az erkölcsileg szinte minden korban ingatag lábakon álló FIFA azzal a hamis érvvel hagyta Argentínánál a rendezés jogát, hogy a dél-amerikai ország támogatásra szoruló, szolidaritásra érdemes népének szüksége van a világbajnokságra. Ezt az „oltalmat” aztán olyannyira komolyan vette a futball-világszervezet vezérkarának megannyi fura ura, hogy gyakorlatilag megnyerette Argentína csapatával a vb-t. A szövetség moráljára jellemző: Brazília hiába kérvényezte, hogy a középdöntő záró fordulójában – amely a döntőbe jutásról határozott – egy időben kezdődjék a Brazília–Lengyelország és az Argentína–Peru találkozó, Joao Havelange, a labdarúgást irányító gyülekezet brazil (!) elnöke elutasította a beadványt. Az előbbi mérkőzést – helyi idő szerint – délután, az utóbbit este tartották, és Argentína jobb gólkülönbségével megszerezte a középdöntő-csoport finalista pozíciót jelentő első helyét a vb egyetlen veretlen válogatottjával, a heves ellenszélben csak bronzérmes brazil csapattal szemben, miután 6-0-ra győzött...
Mára már bebizonyosodott az, amiről az egész világ meg volt győződve: az argentinok „bundával” kerültek a döntőbe. Genaro Ledesma perui szenátor 2012-ben egy Buenos Aires-i bíróság előtt elismerte: Francisco Bermudez perui és Videla argentin elnök annak idején alkut kötött egymással, hogy a borzalmak juntája tizenhárom Argentínában bebörtönzött perui politikai foglyot szabadon enged a megfelelő eredményért, a legalább négygólos győzelemért... Noha e megállapodásról az argentin labdarúgók nem tudtak, a 6-0 után az öltözőbe látogató Videlával Alberto Tarantini nem volt hajlandó kezet fogni, és tartózkodott ettől Cesar Luis Menotti szövetségi kapitány is. Ők utóbb nem „tűntek el”, de nyilván csak azért nem, mert híresebbek voltak annál, hogy egyszerűen köddé – vagy inkább hirtelen halottá – váljanak...
A magyar csapatnak ebben a légkörben kellett a nyitómeccset játszania Argentínával. Jóllehet hazánk fiait egy Buenos Aires-i, már akkor is retró hangulatú diákszállóban elzárták a külvilágtól, a társaságot több tényező is nyomasztotta. Például az, hogy a hotelt csak együttesen lehetett elhagyni, és a séták során tizenöt-húsz fegyveres kísérte a kompániát. Mészáros Ferenc, a kapusok egyike még ebben a helyzetben sem veszítette el a humorát, mert a keret tagjait az edzésekre szállító külön busz vezetőjét elnevezte Kempesnek... Az azonban nem volt vicc, hogy a garnitúra nem számíthatott két leginkább gólérzékeny csatárára. Várady Béla egy világhírű német sportszercég bázisán, az akkoriban kikísérletezett műfüves pályán szenvedett combizom-szakadást, bár a sérülés súlyosságáról idehaza senki nem tudott, a népet ugyanis a ballábas bombázó felépülésével biztatták. Az „etetést” az indokolta, hogy így senki nem tette fel a kérdést: miért épp a mi játékosainkkal tesztelték a herzogenaurachi borítást?
Annál inkább felvetődött: miért kellett a vb előtt Londonba is elutazni? Egyrészt a Wembleyben rendezett főpróbán a magyar csapat 4-1-re kikapott Anglia együttesétől, amely sem 1973-ban, sem 1977-ben nem tudott továbbjutni vb-selejtezőcsoportjából; másrészt a fiúkat az angol fővárosba elkísérő hölgyek közül Fazekas László felesége, valamint Törőcsik András barátnője fehérneműt emelt el egy áruházból. A brit bulvárlapok persze felkapták a kínos sztorit, melynek nyomán – ha a táncos Törőcsik nem is – Fazekas lelkileg összetört, Baróti Lajos még kilenc nappal később, a vb-nyitányon sem merte őt beállítani. Ezzel 1977 hazai gólkirálya, Várady után 1978 magyar mesterlövésze is kidőlt... (Müller Sándortól pedig már korábban megvált a keret: a Vasas játékmesterét cigarettázás miatt zárta ki a válogatottból – még hetvenhétben – a szakvezető.)
Ám – láss csodát! – a világbajnokság első, magyar idő szerint éjjel negyed 12-kor kezdődő találkozójának 10. percében Csapó Károly az argentinok hálójába küldte a labdát, miután Zombori Sándor lövését Ubaldo Fillol kapus a tatabányai középpályás elé ütötte. Itt lefújhatták volna a meccset: vége, Csapó! Ám José Antonio Garrido portugál játékvezető a folytatás mellett döntött, és négy perccel később Gujdár Sándor kiejtette Mario Kempes veszélytelennek tetsző szabadrúgását, Luque pedig két méterről a kapuba passzolt. Ha nincs ez a kapushiba, akkor bármi megtörténhetett volna, mert az argentinokat megdermesztette a számukra keserves kezdés. A házigazdák még így is csak a 83. percben szerezték meg a győztes gólt – a kalandozó Gujdár megint nem remekelt –, majd a találkozó utolsó három percében előbb Törőcsiket, aztán Nyilasi Tibort kiállította a mérkőzés bírája. Törőcsik azért gurult dühbe, mert az argentin labdarúgók – Daniel Passarellával az élen – szünet nélkül zaklatták és rugdalták; nem tudták volna ezt megtenni, ha Fazekasra és Váradyra is figyelniük kell... Nyilasi pedig jó barátja leküldésétől „borult el”, hogy aztán pajtásával együtt szenvedje el az MLSZ-vezetőség, valamint a kapitány retorzióját. Kutas István szövetségi elnök kijelentette: „Még azt is fontolóra vettük, hogy mindkettőjüket azonnal hazaküldjük.” Aztán maradhattak, de a többiektől külön kellett edzeniük. „Úgy kezeltek, mint az ebolásokat” - mondja ma Nyilasi. Baróti odáig ment, hogy „az egész küldöttség nevében” bocsánatot kért az ellenféltől, a Népsport pedig azt írta az addig ajnározott kirekesztettekről: „A magyar csapat ellen hangolták a közvéleményt.” E meghatározás egyébként olyannyira nem volt igaz, hogy a hazaérkezés után – noha a magyar együttes három vereséggel távozott a vb-ről – Nyilasit és Törőcsiket rajongók sokasága ölelgette a ferihegyi repülőtéren.
Argentína–Magyarország 2-1 (1-1)
Vb-nyitómérkőzés, 1978. június 2-ről 3-ra virradó éjszaka (magyar idő szerint), Buenos Aires, 71 615 néző. Jv.: Garrido (portugál).
Argentína: Fillol – Olguin, Galvan, Passarella, Tarantini – Ardiles, Gallego, Valencia (Alonso, 74.) – Houseman (Bertoni, 67.), Luque, Kempes.
Magyarország: Gujdár – Török Péter (Martos, 46.), Kocsis István, Kereki, Tóth József – Nyilasi, Pintér, Zombori – Csapó, Törőcsik, Nagy László.
Gól: Csapó (10.), Luque (14.), Bertoni (83.).
Ezzel együtt látnokiaknak tekinthetők Vándor Kálmánnak, a Népszava felejthetetlen sportrovat-vezetőjének, megannyi olasz slágerszöveg magyarra ültetőjének a vb előtt közzétett gondolatai: „Csapatunk fizikai-technikai felkészültsége, kétségtelen játéktudása és harcossága alapján bármelyik ellenfelét képes legyőzni, ugyanakkor taktikailag éretlen, önbizalomhiányban szenved, ezért bármikor (…) elveszítheti a fejét. Hogy mikor és mitől játszik jól, azt épp úgy nem lehet tudni, mint azt, hogy melyik pillanatban következik be a szellemi rövidzárlat.”
E néhány sor is van olyan figyelemre méltó, mint a „viharként tombol már a messzi távol”...
