– Jó napot, ön Soros György barátja? – kérdeztük mindjárt az első embert, aki a faluba bevezető (s)Orosi úton elibénk került. Szerencsénk volt. Gál Balázs ugyan nem ismeri személyesen Soros Györgyöt, de azt mondja, gondolkodásmódjukat tekintve akár barátok is lehetnének, hisz értéket teremtenek mind a ketten. A napkori férfi például egy 1913-ban épített rozoga vályogházat próbál felújítani, hogy ott mindenki épülésre és szórakoztatására magán néprajzi múzeumot hozzon létre. Ez lesz a felirat szerint „Gál Balázs Magyar Néprajzi Múzeuma”.
Gál Balázs úgy látja, akár barátok is lehetnének Soros Györggyel
– Amióta az eszemet tudom, gyűjtögetek. Már négyéves koromban félretettem a csokipapírokat, de ez a szenvedélyem a rendszerváltás után teljesedett ki igazán. Tudja, mennyi plakátom meg szórólapom van? Fideszes, SZDSZ-es, MSZP-s, mindenféle. De Fabulon Ági-s meg Skála Ági-s is van, elvégre ők is lenyomatai egy kornak, amiben éltünk – mondja. Aztán a házról mesél, amit egykor Fekete János mérnök épített, majd eladta a napkori zsidó szatócsnak, Teller Jenőnek, aki libákat is tartott az udvar végében. Háziállatok most nincsenek, egy pajkos – és nem csahos – kutya szolgál csak a ház körül, amit emberünk 1997-ben vett meg. Már javában zajlott az átalakítás, amikor egyszer csak megállt egy autó a ház előtt, s kiszállt belőle Teller Irénke, hogy megnézze a szülőházát. Kiderült, New Yorkban, a brooklyni negyedben lakik, s szerette volna látni gyermekkora helyszínét. Napkoron régen több, mint háromszáz zsidó élt, de a háború után nem maradt belőlük senki. Már a temetőjüket is alig találni meg, úgy benőtte a gaz – meséli Gál Balázs.
Aztán visszatérünk a papra s arra, vajon miért ijesztgeti Sorossal a falu népét? Racionális ok nemigen van, mondja, hiszen a fideszes támogatású polgármester legutóbb 83 százalékos győzelmet aratott, s ez az arány azóta se változott érdemben.
Bent a faluközpontban rögtön szembetűnik a hatalmas római katolikus templom, mellette a pompásan felújított parókia. A pap épp szabadnapos, tudjuk meg a sekrestyés asszonytól, de azért a templomba bemehetünk. Mindjárt a szentély mellett közvetlenül felfedezzük a karvalytőke nyomát: egy plazmatévé lóg be a térbe hivalkodón. Kiderül: a napkoriaknak a szent énekeket nem kell fejből tudniuk, fent fut a szöveg a képernyőn.
A sekrestyés asszony minden misén itt van, így megkérdem tőle, mi van azzal a Soros-barát mondattal, amiről a szabolcsihir.hu is hírt adott. Először zavar támad az arcán, majd azt mondja, ő nem hallott ilyen mondatot, biztos valamelyik rosszindulatú hívő terjeszti ezt, gonoszságból.
– No, de mi oka lenne rá? – kérdezzük.
– Tényleg, mi oka? Hát semmi – bújik elő a sekrestyésből a józan paraszti ész.
Kint az utcán aztán egy másik asszonytól érdeklődünk, jár-e misére – Napkoron egyébként átlagosan minden vasárnap kétszázan ülnek ott a nyolc meg a tíz órakor kezdődő istentiszteleten –, s mondta-e a pap, hogy túl sok a Soros-barát a faluban. Ő nem hallotta, de egy barátnője igen, válaszolja, s az a véleménye, hogy egy pap a templomban ne foglalkozzon napi politikai ügyekkel. Egy következő asszony meg se hallja a kérdést, máris ömlik belőle a szó, hogy "Soros csecsén nőtt fel a fél Fidesz frakció", és ha az emberek elolvasnák az Orbán Viktorról szóló három könyvet, amit ő megtett, akkor tudnák, hogy kivel van baj ebben az országban.
Ebből mindjárt láttuk, hogy megtaláltuk Soros György egy újabb barátját, s kezdtük azt érezni, lám-lám, mégiscsak igaza van a papnak, hiszen a megszólítottak közül többen vannak azok, akik szimpatizálnak a filantróp tőzsdeguruval, de legalábbis nem tekintik ellenségnek.
Az arány nem sokat változott, amikor két sepregető közmunkást kérdeztünk meg, szeretik-e Soros Györgyöt.
– Kicsodát? – jön a válasz, de mivel később sem a helyi pap, sem a polgármester nevét nem tudják felidézni, hátrahagyjuk őket.
S ekkor összefutunk Napkor plébánosával, Zubály Lajossal. Onnan tudjuk, hogy ő az, mert az egyik közmunkás utánunk szalad és oldalba bök minket: „na, ott jön a pap bácsi...” Erre futni kezdünk a cseppet sem bácsis kinézetű, nagyjából az ötvenes éveinek elején járó pap után, mire ő is sietősebbre veszi a lépteit, főleg, miután megmondjuk, miért jöttünk. – Délben bezár a posta – mutat a kezében lévő csekkekre, s ebből mindjárt látjuk, hogy Isten szolgájának is vannak pénzügyei, nem csak Soros Györgynek.
Megvárjuk aztán egy padon, míg visszaindul.
Nem nyilatkozik, nem kommentál, pláne „ezt az ügyet” – mondja mindjárt, hozzátéve, hogy nemcsak azért, mert baloldali lap vagyunk, jobboldalinak se nyilatkozna. Arra a kérdésre többször sem válaszol, hogy prédikált-e Soros Györgyről. Ellenben azt mondja, az egyház képviselőinek nincs megtiltva, hogy politizáljanak, ez egy ódivatú felfogás, amit régen túlhaladott az idő. Majd közli, hogy Soros György épp azon a napon van Brüsszelben, mint Botka László, ez tény, ehhez sem akar kommentárt fűzni, de levonja belőle a megfelelő következtetést. Ha pedig az abortuszról beszél a templomban, vagy a házasság szentségéről, az is politika. Egyébként pedig – jegyzi meg – Jézus Krisztus is politizált. Ezután aztán végképp bennünk akad a szó. A pap ugyanis közli, hogy nem mehet el szó nélkül a történtek mellett, nem tetszik neki, hogy a templom falain kívülre kerülnek a mondatai, és biztosak lehetünk benne, hogy a soros (!) vasárnapi misén az újságírók, vagyis mi is „téma leszünk”.
Pünkösdkor. Amikor a kereszténység az Atya, a Fiú és a Szentlélek kölcsönös szeretetének kiáradását ünnepli.
