Hiába várták a mentőpalota előtt gyülekező demonstrálók a szervezet főigazgatójára tegnap kora délután, pedig Csató Gábor korábban azt nyilatkozta lapunknak: ha nem lesz politikai és kormányellenes a megmozdulás, odamegy közéjük. A felsőbb szinteken sem volt barátságosabb a reakció: míg a tüntetők a Markó utcában azt panaszolták, hogy alig visznek haza valamit a fizetésnapokon és elhasználódott ruhákban dolgoznak, addig az egészségügyi államtitkár a tüntetésre időzítve sajtótájékoztatót hívott össze a szaktárcánál, s arról beszélt, fölösleges a tiltakozás. Ónodi-Szűcs Zoltán egyebek mellett azt mondta: „Azért van szükség erre a sajtótájékoztatóra, mert egyesek megpróbálják lerombolni azt a munkát, amelyet az ágazat vezetése és a valódi érdekképviseletek végeztek. Nincs olyan gond, probléma vagy feszültség, ami a jelenlegi kormány regnálása alatt keletkezett volna. A kormány elkötelezett az egészségügyi ágazat helyzetének javításában.”
Eközben a Markó utcában demonstrálók már 150-200-an lehettek. A sarkon ácsorgó mentős csoport szerint azért csak ennyien, mert még tegnap is körbejártak az államosokon a vezetők és jelezték, nem ajánlott elmenni a tüntetésre. Azt mesélték, hogy egy dél-dunántúli településről a vonatra még tizenketten szálltak fel, de a tiltakozás helyszínére már csak hárman értek oda, a többiek inkább távolabb maradtak. A tüntetők egyike, egy narancssárga pólós férfi viszont még a fizetési papírját sem félt megmutatni: 16 éve mentőápoló az ország keleti zugában, és a legutóbbi fizetéskor 151 ezer forintot vitt haza, s ebben már benne van a hatezer forintos cafetéria, 12 túlóra és a pótlékok. Ez az összeg közel sincs annyi, mint amennyiről Csató Gábor, a főigazgató az újságíróknak beszélt. Most azért jött – magyarázta a férfi –, hogy a fiának, aki szintén a mentők közé állt, már jobb legyen.
Veletek vagyok, de most a másodállásomban dolgozom, hogy eltarthassam a családom
Az Elég Volt! jelmondattal meghirdetett demonstrációt öt szakszervezet is támogatta, képviselőik az 1890-ben épült mentőszékház lépcsőjét alkalmi színpadként használva mondtak beszédet. A közönség soraiban a mentősök és a szolidaritásból megjelent szimpatizánsok – mások mellett fekete ruhát viselő kéményseprők – mellett több embernagyságú, mentőruhás, arc nélküli bábu is "megjelent". Az egyiken az a felirat volt: „Veletek vagyok, de most a másodállásomban dolgozom, hogy eltarthassam a családom.”
Egyetlen mentő sem viselt egyenruhát, és a szónoklatok után kisebb csoportokba verődve beszélgettek munkájukról, esetekről, és arról, vajon lehet-e baj abból, hogy ott vannak… Szóba került egy bajtárs is, akit azért vezényeltek egy 60 kilométerrel távolabb lévő állomásra, mert túl sokat „védte az érdekeket”.
Egy szimpatizáns, Mándi Gábor azt mondta, civilként jött, mert őt "ezek a fiúk" kétszer is mentették. A legutolsó alkalommal szó szerint az életét. Hálás nekik. Több politikus is feltűnt: Szabó Tímea (Párbeszéd), Rig Lajos (Jobbik), Szél Bernadett (LMP), Hadházy Ákos (LMP) is szolidaritása jeleként vett részt a megmozduláson.
Kusper Zsolt, a tüntetést szervező Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) elnöke a felszólalása után arról beszélt az újságíróknak: ő elégedett, elérték a céljukat. És csak azért vannak ennyien, mondta, mert a munkahelyi vezetők nem ajánlották senkinek a tiltakozáson való részvételt. Volt olyan bajtársuk, akit ad hoc elrendelt munkaalkalmassági vizsgálattal távolítottak el, miközben a néhány hónappal korábbi ugyanilyen ellenőrzésen már alkalmasnak bizonyult. Nem hagyják magukat, kitartanak az idei 60 százalékos bérkövetelésük mellett, ha kell, maguk mellé hívják más ágazatok dolgozóit is az utcára – jelentette ki a szakszervezeti vezető.
A beszédek végén a tömeg egyszerre fordított hátat a mentőpalotának. Így üzenték meg: úgy érzik, a vezetőik elfordultak tőlük, magukra hagyták őket, így aztán tőlük se számítsanak másra.