Félek, öncsalásba menekül, aki azzal nyugtatja magát, hogy Orbán Viktor csak a vakbuzgó rajongóinak fecseg arról: az unión kívül is van élet. Úgysem fogja kiléptetni az országot az európai közösségből, hiszen az onnan érkező eurómilliárdok magánpénzzé alakításából hizlalja a maga "nemzeti burzsoáziáját", zsoldosait. De semmi másról nem szól Paks2, vagy - kisebb léptékben ugyan, de - a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, mint az uniótól független új pénzcsapok megnyitásáról.
Eddig tehát valóban működött ez a kettős játék. Ám egyre nagyobb valószínűséggel 2020 után megszűnik az "ingyen ebéd". Ha a szotyizó, padlóra köpködő bugrist az úri kaszinóból nem is tudják kiebrudalni, hiszen ilyen tagra nem voltak felkészülve, a kassza kulcsa az alapító atyák kezében van. A támogatásokat a kedvező hitelek váltják föl, de Orbán szorgoskodásának eredményeképpen a következő uniós pénzügyi ciklusban még ezek is beszűkülhetnek.
Igaz, a miniszterelnök és az ő "nemzeti" burzsoáziája az egyirányú pénzmozgást szereti: vagyis ha az ő zsebükbe vándorolnak az uniós és a hazai adófizetői milliárdok. Ha akármilyen csekély mértékben is vissza kell majd fizetni a a forrásokból, már nem fogja érdekelni őket.
Kérdés, hogy az Orbán körüli udvaronc hadból akadt-e bárki, aki a kilépés lehetséges következményeire figyelmeztette. Például arra, hogy Szerbia kivételével uniós tagországok vesznek körül minket, vagyis vissza kell építeni a határállomásokat és újra bevezetik a határ ellenőrzést. Megszűnik a vámmentesség is, és persze a szabad munkaerő áramlás. Ha százezrével özönlik majd haza a kint munkavállalási engedélyt nem kapó magyarok tömege, kezelhetetlen helyzet alakulhat ki. A vámokkal megdrágított magyarországi termékek miatt pedig a nagy autógyárak is vehetik a kalapjukat. Több tízezer munkahely szűnhet meg.
Marad a kontraszelektált, versenyképtelen narancsos nagyvállalkozói réteg. Csak idő kérdése , mikor omlik össze a nemzeti együttlopás rendszere (NER).
