Kép diplomámat és a három idegen nyelv ismeretét a rendszerváltás előtt és a kapitalista piacgazdaság körülményei között is egyaránt magas jövedelemmel honorálták. Így aztán szerencsés nyugdíjas vagyok: a havi illetményem a felső tíz százalékba esik. Nem gazdagság ez, de egyelőre nyugodt létbiztonság. Ahhoz mindenképpen elegendő, hogy aggodalommal tekintsek a tizenharmadik havi nyugdíj ígéretére. Aggodalommal, mert emlékezem annak kényszerű visszavonására is: a Bajnai-kormány a világgazdasági válság következtében kényszerült erre a lépésre. A Fidesz azóta is a „népnyúzó szocialisták emberellenes politikájaként" aposztrofálja a történteket.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer az egyik előidézője az elviselhetetlen és igazságtalan szegénységnek. Botka László legutóbbi javaslata erre a problémára igyekszik megoldást találni. Szerintem sokkal célszerűbb lenne, ha egy reális minimális nyugdíjat állapítanának meg. Egy a létminimumhoz közelebb eső havi járandóságot, ami valamivel elviselhetőbbé tenné a legszegényebb nyugdíjasok életét. Ezt meg lehetne úgy állapítani, hogy a költségvetés se rokkanjon bele. Igaz, ennek az volna az ára, ha mi, akik magasabb nyugdíjat kapunk, mondjunk le a 13. havi nyugdíjról. Kell bennünk lenni annyi szolidaritásnak, hogy mélyebb összefüggéseiben értékeljük az elhangzott javaslatot.