Városliget;vizes vb;Ligetvédők;

A szerző felvétele

- Rendőri védelmet kapott a vizes vb

Ötven-hatvan rendőr szállta meg péntekre virradó éjjel a Városligetben, a vizes világbajnokság épülő helyszínét. A csapatszállító kisbuszok csütörtök este fél 10-kor érkeztek az Olof Palme sétány-George Washington sétány csomópontjához. A rendőrök nem hagyták el a helyszínt, 8-10 fő nappal is szolgálatban maradt annál a mobilkerítésnél, amely elválasztja az építési területet a ligetvédők demonstrációs sávjától. Hogy meddig maradnak, azt sem a rendőrök, sem a ligetvédők nem tudták.

Információink szerint a rendőrség tartós jelenlétének előzménye lehet, hogy kedd éjjel egy heves szóváltás során az őrzővédők paprika sprayjel fújták le a ligetvédőket. Most a rendőrségi oszlatások vezetője is megjelent, az építési területen tartózkodókat ellenőrizték. Emiatt több őrző-védő távozott a helyszínről, olyanok, akik nem tudták igazolni, hogy vagyonőrök, mégis elláttak őrző-védő feladatokat. A razzia után négyen maradtak a területen, nekik volt igazolványuk.

Egy héttel korábban, a kerítés felállításakor a kopasz biztonságiak ligetvédőket bántalmaztak. Egyikükkel szemben körözést adott ki a zuglói rendőrkapitányság súlyos testi sértés kísérlet bűncselekményének gyanújával. A ligetvédők már nem demonstrálhatnak a tómedertől a szoborig, miután a rendőrség május 18-án megkurtította a kiadott területfoglalási engedélyt. Az elvett parkrészt a vizes vb kivitelezői kapták meg, hogy a szinkronúszó versenyhelyszín beléptető kapuit és a kiszolgáló létesítményeket felépítsék.

Melyek az alapvető okai a rendszerváltás óta Magyarország elégtelen jóléti teljesítményének? Mi az a nemzeti minimum, aminek alapján az Orbán-rendszer különböző társadalmi helyzetű, pártállású ellenfelei, bírálói, kiábrándult hívei össze tudnak fogni egy gyökeres politikai változás érdekében? Mi az a tartós cél, ami egy demokratikus köztársaság újraépítésének vitái, politikai harcai közepette igazodási pont lehet mind a politikai szereplők, mind a választópolgárok számára? Válhat-e a tudás gyarapítása egy új nemzeti identitás fókuszává? Mi az a változás, amiért egy reménybeli kormányváltás után néhány évvel is azt érezzük majd, hogy érdemes volt érte küzdeni?