Súlyos adósság: az esélyteremtő oktatás
Az iskolarendszer társadalmi hatása nem csak az oktatás minőségén múlik, hanem azon is, hogy a lakosság hogyan fér hozzá az oktatáshoz. Köztudott, hogy az oktatási rendszer évtizedek óta felerősíti a társadalmi különbségeket. Ennek következménye nem csak az esélytelenek egyre súlyosabb esélytelensége, hanem az is, hogy ma Magyarország tudástőkéje elégtelen a gazdasági fejlődéshez és a jólét terjedéséhez. Következménye, hogy sokszázezer képzett dolgozó hiányzik a gazdaságból, akik helyett már a korai iskolaelhagyók is közmunkásként kaparják az árkot.
A leszakadó régiókban és a koncentráltan kirekesztettségben élő családok gyermekeinél a legjobb oktatási módszer és a legőszintébb diszkriminációmenetes iskola sem képes tömegesen ellensúlyozni a szocializációs és kulturális hátrányokat valamint az anyagi nélkülözésből eredő korlátokat. Néhány szakmai kísérlet és civil kezdeményezés – amelyeket az oktatási kormányzat az utóbbi időben ellehetetlenített – bebizonyította, hogy az intézményesített, rendszeres és célzott segítség hozzájárulhat a kitöréshez a nyomor és a tanulatlanság gettójából. Ennek széleskörű alkalmazásához azonban eddig sem volt és ma sem lenne elég pedagógus, más segítő szakember, felszereltség, finanszírozás. Rendszerszintű fejlesztésre van szükség.
Ahhoz, hogy az iskola számukra is valódi esélyt adjon, területileg differenciáltan, létszámban, szakmai funkciókban meg kell erősíteni az iskolákat. A rászorulóknak – az integrált, diszkriminációmentes oktatás keretei között, és felhasználva az eddigi támogató módszerek és intézmények tapasztalatait is – felzárkóztató többletszolgáltatásokat kell nyújtani, és több évtizedes időtávban működtetni kell azokat.
Ehhez – és általában a közoktatás minőségének javításához – lényegesen több pedagógusra és kiegészítő feladatokra felkészített szakemberekre van szükség. Minőségi szelekcióra is lehetőséget adó mértékben, a jövedelem és a társadalmi megbecsülés számottevő növelésével vonzóvá kell tenni a pedagógus pályát, jelentősen bővíteni kell a pedagógusok és más iskolai szakemberek képzését. Fejleszteni kell az iskolákban és az oktatásügyben dolgozók szociológiai, pszichológiai, pedagógiai módszertani felkészítését a feladatra. Tovább kell szélesíteni az óvodai nevelést. Bővíteni kell az iskoláztatást támogató közösségi szolgáltatásokat és szociális ellátást. Szükség lehet a hátrányos helyzetű családokban az iskolalátogatás anyagi támogatásra. Minderre széleskörű szakmai és társadalmi vita alapján hosszú távú fejlesztési programot kell kidolgozni és elindítani. Eredménye évtizedes távlatban jelentkezik.
Már a következő években vissza kell állítani a 18 éves korig terjedő tankötelezettséget. Az iskola szemléletét, érdekeltségét, szervezetét úgy kell átalakítani, hogy a nehezebb nevelési és oktatási feladatot támasztó gyermekeket ne mielőbb eltávolítani, hanem felemelni igyekezzenek. Mindebben segíteni kell a pedagógusokat a feltételek megteremtésével.
A társadalmi szerződés legfontosabb pilléreként az oktatást a stratégiai állami célok és feladatok rangsorában az első helyre kell állítani. Az államnak minden szinten, a politikai kommunikációban, programjaiban, intézkedéseiben azt a szemléletet kell közvetítenie, hogy a tudás gyarapítását és felhasználását a nemzet érdekében álló kiemelkedő értéknek tekinti, és támogatja mind az állam és intézményei működésében, mind a családok döntéseiben, mind az egyes emberek életvitelében. Ahhoz, hogy Magyarország bepótolja az oktatásban az elmúlt negyedszázadban – és az azt megelőző történelmi korszakban – elkövetett mulasztásait, és helyrehozza az Orbán rendszer kártevéseit, a következő ciklus végére az oktatás költségvetési támogatását a jelenleginek kétszeresére, a GDP 8 százalékára kell emelni.
Hosszú út a tudásalapú gazdasághoz
A tudást az a gazdaság teheti a növekvő jólét forrásává, amelyik a globális versenyben előnyt szerez a tudományok és a technológia újabb és újabb eredményeinek alkalmazásán alapuló innovációk megvalósításában, és ez által is döntően a magas hozzáadott értéket létrehozó tevékenységek bővülése adja a gazdasági növekedés forrását. Súlyos tévedés azonban azt gondolni, hogy ez pusztán beruházásokon, technológiai, termelésszervezési változásokon múlik, és a tudásalapú gazdaságfejlesztés nem más, mint a tudományos és technológiai újításokat betuszkolni a vállalkozásokba. Az innováció társadalmi folyamat. A tudásalapú gazdaságfejlesztés olyan társadalomban lehet eredményes, ahol a tudományos kutatás autonóm, a kezdeményezés és a kockázatvállalás társadalmi megbecsülést élvez, az újítások megvalósításához és alkalmazásához fűződő – a közerkölcsből, a politikából, a szabályozásból, az életvitelből és a piaci igényekből származó – érdekek és késztetések erősebbek, mint a meglévő üzleti és közösségi struktúrák fenntartásához való ragaszkodás. Ha a lakosság kellően iskolázott és nyitott szellemű, akkor a vállalkozók és munkavállalók tömegei képesek és készek az új feladatoknak megfelelni, nem válnak a változások veszteseivé, nem lesz társadalmi támogatottsága az innovációt gátló eszméknek és monopóliumoknak.
Ma hazánk nem ilyen ország.
A rendszerváltás után a gazdaság szerkezeti átalakulásának iránytűje és ösztönzője nem a magas hozzáadott érték, hanem az olcsó bér volt és maradt. Orbán 2010-es hatalomra kerülése után gazdasági ideológiáját a munka 19. századi fogalmára alapozta. Gazdaságfejlesztési koncepciója – Magyarország európai termelési központ – a külföldi befektetéseken végzett kétkezi munka bővítésétől vár növekedést. Ez azonban a már eddig is kimerülő szakképzett munkaerőforrás és a lebutított szakképzési rendszer mellett hosszabb távon irreális. Az innováció társadalmi és gazdasági feltételei az utóbbi hét évben romlottak. A hatalom önkényes beavatkozásai a piaci folyamatokba, a törvényekkel intézményesített egyéni kisajátítás és korrupció megingatják a tulajdon biztonságát, az innovációs befektetésekhez szükséges bizalmat és előrelátást. Kioltják az innováció hajtóerejét, mert a vállalkozás profitja nem a piaci sikertől, hanem a hatalom által osztott megbízásoktól és helyzetbehozástól függ. Az olcsó bér, mint gazdaságszervező tényező tarthatatlansága éppen napjainkban vált nyilvánvalóvá. Ám az ez által kikényszerített béremelés nem jelenti azt, hogy létre jöttek az innovációs modellre történő áttérés feltételei, és a gazdaság ettől magasabb értékalkotó pályára áll – mint ahogy a kormány ezt legutóbb meghirdette.
A leszakadás megállítása és felzárkózó pályára rátéréshez a társadalom- és gazdaságpolitika egészében fordulatot kell végrehajtani, fókuszálva a társadalom innovatív jellegét erősítő legfontosabb feltételekre, mint a munkaerő színvonala, a gazdasági szerkezet progresszív változása és a tisztességes piaci verseny.
Ma a jövőnek tanulunk
Alapvető feltétel a képzett és alkotóképes emberek kritikus tömege, Ez azt jelenti, hogy a tudáson alapuló magasabb hozzáadott érték realizálásához nem elég egy gazdasági és műszaki elit, hanem a gyárudvar takarításától a kulcstechnológiák alkalmazásán és az üzleti levelezésen át a gazdaságirányítás működéséig mindenütt versenyképes tudásra és munkakultúrára, minőségi értelemben egyenszilárdságú munkára van szükség. Ez visszavezet az oktatás ügyéhez. Első hallásra bármennyire is tetszetős, valójában rövidlátó és káros az a felfogás, amely szerint az oktatást a gazdaság mai igényeihez kell igazítani. Ez a törekvés az oktatási ráfordítás és az oktatási teljesítmény korlátozását hirdeti; a meglévő gazdasági szerkezet fenntartásában érdekeltek politikája, a hanyatló versenyképesség, a leszakadó gazdaság politikája. Hosszú távon ez a törekvés képezi a legnagyobb veszélyt a magyar gazdaság versenyképességére. A tudásalapú növekedés a gazdaság aktuális felvevőképességénél sokkal több magasan képzett, nyelvtudással, digitális készségekkel rendelkező, a változásokra nyitott, együttműködésre, élethosszig tartó tanulásra képes és motivált fiatal szakember felkészítését igényli. Ilyen munkaerő kínálat megjelenése önmagában fejlesztést ösztönző tényezővé válik, vonzza a tudásalapú beruházásokat, megteremti az innovatív vállalkozások növekedésének, ezáltal a magasan képzett emberek további foglalkoztatásának feltételeit.
A kormányváltás után a gazdaságpolitika eszközeit és a gazdaságfejlesztésre rendelkezésre állótámogatási forrásokat a kis- és középvállalkozási szektor innovációs potenciáljának erősítésére kell koncentrálni. Ennek során abból a felismerésből kell kiindulni, hogy a vállalkozások közvetlen innovációs aktivitására legnagyobb hatással a piaci rádiuszukban megjelenő piaci igény van. Ennél fogva az innováció leghatékonyabb ösztönzője azoknak az ágazatoknak megléte és fejlesztése lehet, amelyek leginkább igénylik az innovatív termékeket és megoldásokat. Ez mutat rá a tudásalapú növekedés és a gazdasági szerkezet összefüggésére.
A magas hozzáadott értéket létrehozó ágazatok fejlődését (ide értve a szolgáltatásokat) a szabályozással nem gátolni, mint ahogyan több esetben a kormányzat jelenleg teszi, hanem ösztönözni kell. A jellemzően magas hozzáadott értéket realizáló tevékenységeknek kell teret nyerni, mint pl. az élenjáró technológiát hordozó intermedier ágazatok, az üzleti és humán szolgáltatások, a zöld technológiák, a munkaintenzív, minőségi termékeket előállító mezőgazdasági kultúrák. Az innovatív termékek piacra jutását a közösségi felhasználás megnyitásával (innovatív közbeszerzés) is segíteni kell.
A termékek, szolgáltatások, vállalkozások tisztességes versenye biztosítja, hogy a jobb termék, a jobb szolgáltatás, a nemzetgazdasági szinten is magasabb jövedelmet realizáló jobb minőség jusson piacra. Indokolt támogatni a hálózati együttműködést, a termék- és technológia fejlesztését a kis- és középvállalati szektorban, de fel kell hagyni a „nemzeti középosztály építés” jelszava alatt folytatott korrupt és kontraszelektív forráselosztási és támogatási gyakorlattal, valamint kormány egyéb piactorzító beavatkozásaival.
Folytatjuk...