Szinte valamennyi mutatóban jelentősen romlott a hazai lakossági rezsi európai helyezése – derül ki az Eurostat közelmúltban napvilágra került adatainak részletesebb elemzéséből. A legkisebb fogyasztási sávban a gázár a 4. helyről a 7. helyre esett vissza, 30, illetve 31 állam sorában. Moldova, Románia és Törökország mellé besorolt elénk a 2015-ös elemzésből kimaradt Ukrajna, valamint Bosznia-Hercegovina és Bulgária is. (Az Európai Unió statisztikai hivatala nem csak uniós tagállamok adatait vizsgálja.) Ugyane kategória vásárlóerőhöz viszonyított rangsorában 28-ból a 4.-ről az 5. helyre estünk vissza. E sávban a magyar gázár euróban nézve 3 százalékos csökkenést mutat, ami a 8. legrosszabb adat.
Az eggyel magasabb fogyasztási sávban még nagyobb visszaeséseket láthatunk. Itt euróban mérve a 4.-ről a 9., a vásárlóerőhöz képest pedig a 6.-ról a 13. helyre estünk vissza. Utóbbi listán egy év alatt beelőztek a horvátok, a lettek, a németek, a törökök, az írek, az osztrákok és a franciák is. Az euróban mért 2,2 százalékos, illetve a vásárlóerőhöz képest mért 1,4 százalékos emelkedés a felmért 31-es körből egyaránt csúcstartó; rajtunk, Hollandián (illetve a vásárlóerőhöz viszonyított listán Svédországon) kívül mindenütt csökkenést mértek. A környékünkön, így Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Horvátországban és a (Magyarországon keresztül ellátott) Szerbiában például egy év alatt 20-30 százalékos lakossági gázárcsökkenést mutattak ki.
Az eleve nem túl kedvező áramdíj-helyezéseink tekintetében mérsékeltebb a zuhanás. A legkisebb fogyasztásúak körében 38-40-ből a 8.-ról, a közepes fogyasztásúak körében pedig a 9.-ről estünk vissza egyaránt a 11. helyre. A vásárlóerőhöz viszonyított listán a fogyasztott mennyiségtől függő 35-ből 8., illetve 36-ból 18. helyezésünk nem változott. A vásárlóerőhöz viszonyítva tehát a közepes fogyasztási sávban Magyarország megmarad a középmezőnyben.
Szakértők a visszaesést azzal magyarázzák, hogy míg más államokban érvényesítették a lakossági rezsiben a nemzetközi gáz- és olajtőzsdék zuhanását, addig Magyarországon ez elmaradt. Mindez mögött az állhat, hogy a 2013-as rezsicsökkentés óta, illetve hatására a hazai energiaipar jó része átkerült az állam tulajdonába, amiből az Orbán-kabinet már nem kíván hasznot kivonni.
Az adatok természetesen cáfolják a Brüsszel ellen vívott rezsiharc újabb hullámában hangoztatott fideszes érveket, miszerint ahol a piac határozza meg a díjakat, ott ez díjemelkedéssel jár. Az "ultraliberális" ármegállapítású Egyesült Királyságban például egy év alatt 25 százalékos gázáresés látszik. Az áramárak tekintetében árcsökkentésben elénk vágók többségének tarifái szintén a „szabad piacon” csiszolódnak ki. Mindezzel egész más megvilágításba helyezi a kormány nemzeti konzultációs ívének első kérdésének sugallatát is, amely a központilag megállapított rezsidíjak eltörlésére vonatkozó brüsszeli törekvést valamiféle veszélyként állítja be
