Nehezen vonható kétségbe: egy kis és nyitott ország esetében a gazdasági érvek döntő többsége amellett szól, hogy csatlakozzon az euróövezethez – tette hozzá. A helyzetünk megítélésében megkerülhetetlen, hogy a magyar gazdaság mára euróizálódott, azaz a vállalatok közötti elszámolásban, a hitelműveletekben, bérleti szerződésekben kiterjedten használják az eurót. Ez akár tetszik a magyar kormánynak, akár nem, akkor is így van.
A magyar kabinetnek azonban mégis más érdekei vannak. Érzékelhetően a saját monetáris és fiskális szabadságát nem kívánja csorbítani a közös deviza bevezetésével. Így ugyanis „játszani tud” az árfolyammal. Látni kell azonban, hogy néhány éve így is irdatlan többlet mutatkozik a külkereskedelmi mérlegünkben, amit felesleges a forint leértékelésével még segíteni is, miközben a nemzeti valuta értékvesztéséből a társadalom nagy részének kára származik – jelentette ki Bod Péter Ákos. Hozzátette:. „Nehéz lenne amellett érvelni, hogy Magyarország jól használja ki monetáris szuverenitását. Arról nem is beszélve, hogy az euró bevezetésével a jelenleginél jóval kisebb devizatartalékra lenne szüksége az országnak.”
Felvetésükre közölte, euróövezeti tagsággal a jegybanknak azon források előteremtésére sem lett volna módja, amelyből aztán az MNB alapítványai „előbújtak”. Azok a jegybanki többletek ugyanis a forint-euró árfolyamának változásain keletkeztek, ilyen pedig euróövezeti-tagság esetén nem lett volna.
Ehhez kapcsolódva a Corvinus professzora azt is kiemelte: nem állja meg a helyét az a vélemény sem, amelyet a kormány rendre hangoztat, hogy az euró bevezetésével teljesen elveszít egy gazdaságpolitikai eszközt, amellyel hatással tud lenni a magyar gazdaságra. Ilyen eszköz euróövezeti tagként, az Európai Központi Bank tárgyalóasztala körül ülve, szavazati jog birtokában is lehetne a kezünkben. Ott, minden más állítással szemben, a kisebb tagország képviselője is érvényesítheti álláspontját, különösen akkor, ha az asztal körül ülők körében tekintélyt tud szerezni.
