Mark Rutte ügyvezető miniszterelnök, a liberálisok elnöke, valamint a kereszténydemokrata CdA azt közölték, nem adják fel a reményt arra, hogy a két pártot sikerül bevenniük az új kormányba. Edith Schippers koalíciós főtárgyaló azonban elismerte: hiányzik a politikai akarat a két párt részéről.
A holland parlamenti választást március 15-én rendezték meg. A voksolást a liberális VVD nyerte meg, s bár nyolc mandátummal szerzett kevesebbet, mint 2017-ben, így is 13 képviselői hellyel gyűjtött többet Geert Wilders jobboldali populista Szabadságpártjánál (PVV), miközben a radikálisokat röviddel a voksolást megelőzően még az első helyre jósolták egyes közvélemény-kutatók.
A kormányalakítás azonban ónos lassúsággal halad. A 150 tagú törvényhozásba ugyanis összesen 13 párt került be, így nem könnyű összekaparni a kormányzáshoz szükséges 76 mandátumot. A VVD, a CdA, a D99 és a konzervatív CU összesen éppen ennyi képviselői helyre tenne szert. Nem valószínű azonban az ellentétek miatt, hogy végül e négy párt alkotja majd a koalíciót. A D66 és a CU között számos kérdésben kibékíthetetlennek tűnnek az ellentétek, egyebek mellett az abortuszt, vagy az eutanáziát illetően.
Rutténak azonban nem marad sok lehetősége, ha végképp kudarcba fulladnak elképzelései. A baloldali radikálisok jelezték, nem hajlandóak egy kormányban lenni a liberálisokkal. Az előző választáshoz képest 29 mandátumot vesztett Munkáspárt pedig nyalogatja a sebeit, semmiképpen sem óhajt a következő koalíció részese lenni.
Arra a kérdésre, hogyan tovább, a holland parlamentnek kell megadnia a választ. Schippers ugyanis jövő héten számol be a törvényhozásnak a koalíciós megbeszélések jelenlegi állásáról, majd parlamenti vitát tartanak róla.
A holland társadalmat egyelőre nem aggasztja a kialakult helyzet. Hozzászoktak már az elhúzódó koalíciós tárgyalásokhoz. 1977-ben 222 napot kellett várni az új kabinet életre hívására.
