Orbán Viktor kormányfő sajátosan értelmezi a magyar gazdaságtörténetet, s benne a 2010 óta eltelt hét esztendő céljait és eredményeit. Emlékezetes ez év elejei országgyűlési felszólalása, ahol kifejtette, hogy Magyarországon az elmúlt bő 120 évben hasonló fejlődési korszakok váltották egymást. 1900 és 2010 között évente csak 1,5 százalékkal tudott nőni az egy főre jutó nemzeti össztermék, ez elmaradt a fejlett országok fejlődési ütemétől, a felzárkózási kísérletek rendre sikertelennek bizonyultak. Bár ennek a 110 esztendőnek ilyetén egybegyúrása haszontalannak tetszik, viszont az már nyilvánvaló csúsztatás, amit ehhez hozzátett: 2010 óta a GDP és a fogyasztás üteme is meghaladja az eurózónáét, a foglalkoztatási ráta pedig magasabb az uniós átlagnál. A fogyasztás - egyébként erősen hullámzó - növekedése csak az utóbbi éveket jellemzi, viszont a foglalkoztatási rátánkkal, még akkor sem büszkélkedhetünk, ha a külföldön foglalkoztatottakat, és a fokozatosan csökkenő létszámú közfoglalkoztatottakat is beszámítjuk. Aligha vonható kétségbe, hogy a miniszterelnöknek a jövő évi országgyűlési választások előtt a sikerpropagandára szüksége van, ezért számos alkalommal sajátos gazdaságpolitikai távlatba helyezi a statisztikai adatokat.
Szokásos pénteki, Kossuth rádióban tett - legutóbbi - interjújából mégis az szűrhető le, hogy védekezésre kényszerül. Szerinte ugyanis a jövő évi választásokon a kormánypárt gazdaságpolitikáját "meg kell védeni". Úgy vélte ennek sikerével 2020-ra összejöhet az 5 százalék körüli, vagy e fölötti gazdasági növekedés. Ahogy fogalmazott most a 2010-ben elfogadott, tíz éves gazdaság terv utolsó szakasza jön, a pénzügyi stabilizálás, azaz az 1-3 százalékos majd a 3-5 százalékos fejlődés után.
Alighanem emlékezete megcsalhatta, hiszen nagy erőket nem kell fektetni a keresésbe, s az ember máris beleütközik Matolcsy György akkori gazdasági miniszter nyilatkozataiba, amelyekben még 7 százalékos növekedést vizionált, sőt a költségvetési hiány elengedésében gondolkodott a kormánypárt. Ebből nem sok vált valóra - utóbbi esetben szerencsére. Abban viszont az elemzők azért egyetértenek, köztük a Pioneer Alapkezelő is, hogy ha az említett nem is, ám idén és jövőre „simán összejöhet a 3-4 százalék közötti” gazdasági növekedés. A kiskereskedelem igen szépen beindult, amely komoly támaszt nyújthat. Ugyancsak érdemi lendületet adhatnak az uniós források, amelyekből bizonyosan jelentős tételt használunk fel. Az alacsony tavalyi bázis után ezek markánsan jelenhetnek meg az idén, s jövőre a gazdaságban, s ez különösen az építőipart húzhatja meg. Ezen felül a Magyar Nemzeti Bank laza monetáris kondíciókkal segíti majd a növekedést – mondta Kocsi János, a Pioneer Alapkezelő elemzője egy sajtóbeszélgetésen, aki úgy véli, hogy az alapkamat akár 2020-ig a jelenlegi szint környékén, s az infláció is alacsony szinten maradhat. (Ezzel kapcsolatban több más elemző megjegyezte, hogy 2020-ig még csak-csak ellátni, ám ha az uniós források netán elapadnak akkor, akár recesszió közeli állapot is kialakulhat itthon. A magyar gazdaság potenciális növekedési lehetősége ugyanis nem mutatkozik túl erősnek.) A mostani növekedési pálya azonban egy „kegyelmi állapot” is lehet, amely lehetőséget adna arra, hogy az intézményrendszert átalakítsuk és hatékonyabbá tegyük. Amennyiben ez elmarad, akkor viszont alighanem kevés esély lesz arra, hogy felzárkózzunk.
Az uniós forrásoktól való szoros függésünket azonban mereven tagadja Orbán Viktor. A magyar kisebbrendűségi érzés egyik állandó megnyilvánulásának nevezte, amikor azt lehet hallani, hogy európai uniós támogatás nélkül nem is lenne gazdasági fejlődés Magyarországon. A zalaegerszegi hagyományos és önvezető járművek tesztelésére és fejlesztésére is alkalmas tesztpálya napokban tartott alapkőletételén a miniszterelnök kifejtette: a tesztpálya a bizonyíték, hogy "mi nem mankón és mankóval közlekedünk, nem más lábán állunk", vannak saját erőforrásaink, saját képességeink, és kizárólag saját erőből is képesek vagyunk európai és világszintű teljesítményre.
Katona Tamás egyetemi tanár a Népszava érdeklődésére ugyanakkor kifejtette: idén az uniós támogatás, vagyis a brüsszeli pénzek nélkül gyakorlatilag nem bővülne a gazdaság. A 2004 után az Európai Unióhoz csatlakozott országok közül éves átlagban nálunk a legalacsonyabb a lakosság egy főre jutó fogyasztásának növekedési üteme. Arról nem is beszélve, hogy a román gazdaság bővülése immár több százalékponttal előzi meg Magyarországot. Versenyképességünkről sem azt kellene mondani, hogy romlik, hanem: folyamatosan zuhan. A miniszterelnök saját erőből fejlődő Magyarországot vizionál, ehhez képest a tervezett paksi bővítést Oroszország finanszírozza, míg a másik gigaberuházás, a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítésé kínai kölcsönből valósulhat meg, állami garanciával.
Katona Tamás megjegyezte: az Orbán-kormány által évekkel ezelőtt megálmodott, majd bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó sem segíti a gazdaság növekedését. Ezen hibás döntés okozta bevételkiesést csak a magánpénztári vagyon lenyúlásával, a stratégiai ágazatok különadójával és a drasztikus bankadó kivetésével tudta ellensúlyozni a kormány.
A kormányfő a gazdaságpolitika szülőatyjának nevezte Matolcsy György jegybankelnököt, míg a végrehajtást Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter vezényli, de a dicséretből kijutott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (MKIK), vagyis Parragh László elnöknek is. Katona Tamás emlékeztetett, hogy a kamarai vezető víziója az összeszerelőüzemként működő Magyarország, ahol a képzettség másodlagos, az alkalmazottak jóformán csak a munkahelyükön sajátítják el a szükséges ismereteket. Zárásként hozzátette, nem ígér semmi jót az, hogy a kormánynak nincs igazi jövőképe 2020-2021-re, amikorra az uniós támogatások jelenlegi rendszere, s lehet az összege is alapvetően megváltozik.
