A kirakatot éppen átrendezik. Ahogy ez nálunk szokás. Kirakati elem a hagyományos Tarlós-Lázár társasjáték, a bezárom-e hármas metrót vagy sem, fontos-e a kormánynak Budapest vagy fordítva, egyikük sem mer igazán bekeményíteni, a másiktól várja, hogy végre hibázzon. Most Seszták is feltűnt egy tíz éve húzódó villamos-vasút összeköttetés miatt, ami azért megkérdőjelezi, hogy hogyan is boldogulnánk majd egy nemzetközi vasútvonal ügyében. A dísztárgy-sarokban ott egy indiai kipufogó, új beruházás, kreativitásunk jelképe.
És egy régi darab: október óta ott van a tragikus közjáték egy bőnyi háznál, ahol egy, a rendőrség és a szolgálatok által évtizedek óta ismert katonai csoport működik, ráadásul különös orosz kapcsolataik is vannak, minden szomszéd tudja, hogy lőgyakorlatokat tartanak, valamiért valaki úgy gondolta, hogy házkutatást kellene már tartani, egyesek szerint szóltak a polgármesternek, mások szerint nem kell szólni a polgármesternek, szokás szerint zavar és tisztázatlan körülmények, a hagyományosan rosszul kommunikáló rendőrség nem tudta pontosan megmagyarázni, hogy miért ott, úgy és akkor volt erre szükség, egy olyan társaságnál, amelyik fegyvereket tart. Pontosan meg nem határozott céllal, két rendőr jelenik meg golyóálló mellény nélkül, amikor a sarkon túl jól fegyverzett, ilyen célokra kiképzett és felkészített alakulatok pontosan ilyen feladatok végrehajtására szakosodnak. Civilben voltak, csengettek, átmásztak a kerítésen? Nem tudjuk.
Aztán megjelent a kirakatban a legegykedvűbb államtitkár, Csepreghy Nándor, megint előhúzza valamelyik fiókjából a bürokrácia-csökkentés elméletét, amiben némi igazság biztosan van, de hát hét éve csak lett volna már rá valamilyen módszer, hogy végrehajtsák, mondjuk a Szijjártó-csapattársak felvétele sem volt törvényszerű a Bem rakpartra, a nagykövetségi nyitáshullám pedig csak fokozza a bürokráciát, szóval lett volna valamilyen okosabb megoldás is. Ez a fiatalember tíz-húszezer állami alkalmazott elküldéséről beszél, akiket „felszív” majd a magánszféra. Vagy nem. Nem, ez nem így működik, ez is pontosan olyan blöff, mint az „életpályamodell”. Inkább meg kellene nézni, hogy hány államtitkárt és miniszteri megbízottat tart el a magyar adózó állampolgár, hogy ezeket milyen személyzet veszi körül, milyen luxusautójuk van, és vajon mindegyiknek van-e nélkülözhetetlen munkája.
Persze csak ötletelés az egész. 2010-ben Orbán már átszervezte a kormányt, összevont minisztériumokat, szerencsétlenül megfeledkezve a környezetvédelem és közlekedés stratégiai fontosságáról, a cél akkor is a bürokrácia csökkentése volt, és lám, mi lett belőle. Mellesleg sikerült szétzúzni a hulladékgazdálkodást és a kéményseprőipart is. De hát Csepreghy államtitkár akkor még a Fidelitas nagyratörő tagja volt, merész álmokkal, amelyeket meg is valósított. Amit pedig a magánszférában történő könnyű elhelyezkedésről tud, az meglehetősen csekély, hiszen azt ő sosem próbálta.
És a végén megjelent Kósa Lajos a téli olimpia ötletével.
Csoda, ha a kirakatrendezők felmondtak?
