Néhány gondolatot szeretnék fűzni Friss Róbert Orbán és a „zsidó” Soros c. írásához. Egyetértek azzal, hogy Orbán antiszemitizmusa valójában pusztán látszat, „viszonyát a zsidósághoz (is) kizárólag hatalmi megfontolások szabják meg: bárki, bármely közösség segíti vagy támadja-e annak a tekintélyelvű rendszernek az építését, amit ő mániákusan malteroz.” Hozzátenném azonban, hogy a miniszterelnök sokat tett ennek a „látszatnak” kialakulásáért. Hol nyíltan, hol kódoltan. Meghökkentőnek tetszhet a párhuzam, de Szálasi Ferenc a Magvető által nemrég közreadott Naplóiban (1942-1946) hasonlóan fogalmaz. „A liberalizmus birtokába vette az egész földgömböt.” „Ez erőteljes, semmitől vissza nem riadó társaság, zártkörű cimboraság (...) És ennek a bámulatos és hihetetlen társadalmi zűrzavarnak erkölcsi, szellemi és anyagi mocsarában (...) mint lidércfény táncolt a zsidóság rothadt szagú lápvirágaival.” Nos, e százéves toposz megszemélyesítőjének látszik ma a „kártevő”, a keresztény Európát végveszélybe döntő pénzügyi spekuláns: Soros György. Ezért kell a CEU-t is agyagba döngölni. Ezt a kétértelműséget tette szóvá tapintatosan fogalmazva Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, amire a magyar külügyminiszter a maga megszokott otromba módján válaszolt. Ezért, mint Friss Róbert helyesen írja: „Ez a hatalom ne másban keresse a hibát, ha valóságos antiszemitizmusnak mondják a látszatot, amibe hatalmának féltését csomagolja.”