A 64 éves Liu Jian-lun már egy hete betegnek érezte magát, mégis elutazott egy esküvőre Hongkongba, 2003. február 21-én. A kínai Guandongból származó orvos a Metropole Hotel kilencedik emeletén szállt meg, majd körbenézett a környéken. Másnap tovább romlott az állapota, és kórházba kellett szállítani. Két hétre rá meghalt meg. Mint később kiderült, atípusos tüdőgyulladás (SARS) végzett vele.
A koronavírus cseppfertőzés útján terjed, így Liu a hongkongi utazással világméretű járványt indított el. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) öt hónap alatt 8439 esetet, s 812 halálos áldozatot regisztrált. Tajvant szintén súlyosan érintette a halálos járvány, s Joseph Wu elnöki tanácsadó már akkor is jelezte: „Amíg Tajvan nem tagja a WHO-nak, addig rés lesz a pajzson, s nehezebb lesz megfékezni a SARS-vírus terjedését” – jelentette akkoriban a CNN. Wu arra utalt, hogy a WHO-tagság hiányában lassabb és bonyolultabb a tajvani és a nemzetközi egészségügyi szervezetek közötti kommunikáció, márpedig Liu Jian-lun esete is megmutatta, hogy az idő kulcsfontosságú tényező. „Ez a helyzet komoly egészségügyi kockázatot jelent Tajvannak és a világnak. A járványok nem ismernek országhatárokat… Tajvant évente több mint 10 millió turista keresi fel, s 14 millió tajvani látogat el külföldre” – mondta lapunknak Gerrit Van der Wees Tajvan-szakértő, a virginiai George Mason Egyetem oktatója.
A SARS-járványt rég megfékezték, ám a probléma továbbra is fennáll: Tajvan továbbra sem tagja a WHO-nak, sőt, az elmúlt évekkel ellentétben a WHO döntéshozó szervének ma kezdődő Közgyűlésére (WHA) sem hívták meg. Ennek hátterében nem az egészségügy, hanem a politika, pontosabban Kína áll. Hivatalosan ugyanis csak szuverén államok, s WHO-tagországok vehetnek részt a Közgyűlésen. Az ENSZ 1971 óta nem a Kínai Köztársaságot (Tajpej), hanem a Kínai Népköztársaságot (Peking) ismeri el legitim államnak, így a WHO-ban is a pekingi vezetés képviseli Kínát. Az „egy Kína” politika elve alapján Tajvan csak Kína részeként lehetne a WHO tagja. Ez azonban ellenkezik Tajvan törekvéseivel. A WHO ezért „kiskapuként” az elmúlt években engedélyezte Tajvan számára, hogy megfigyelőként részt vegyen a Közgyűlésen. Pekingi nyomásra ez idén meghiúsult.
Tajpej és Peking viszonya a 2016-os tajvani elnökválasztás után igen fagyossá vált, miután a növekvő kínai befolyást ellenző párt, a DPP jelöltje legyőzte az addig kormányzó, Peking-barát politikát folytató konzervatív KMT jelöltjét. Az új elnök, Csaj Ing-ven az elődjével ellentétben a mai napig nem ismeri el az „egy Kína” elvét elfogadó „1992-es konszenzust”. Ez rendkívül dühíti Pekinget, s Jonathan Sullivan, a Nottinghami Egyetem Kínai Intézetének vezetője szerint a WHO-ra gyakorolt nyomás is ennek az eredménye. „Azzal, hogy nem hívják meg Tajvant a Közgyűlésre, csak még fagyosabb lesz a viszony, s egyáltalán nem fogja arra sarkallni Csajt, hogy elismerje az 1992-es konszenzust” – mondta a Népszavának Sullivan, aki szerint a WHA-ügy nem is annyira az egészségügyi kockázat miatt súlyos, hanem az üzenete miatt. „Mintha azt mondanák, hogy a tajvani emberek egészsége nem fontos. Csupán alku tárgya.”