Messiásként várják Izraelben Trumpot az izraeli bal és jobboldalon is – írja a liberális Haarec véleménycikkének szerzője. A jobboldaliak a republikánusok győzelme után előre örvendeztek: ez után minden másként lesz, mint elődje, Barack Obama idején. Az USA nem kényszeríti Izraelt béketárgyalásra a palesztinokkal, nem rója meg a telepépítésekért, a megszállásért, s nem kell a jobboldali-ortodox kormánynak úgy tennie, mintha beleegyezne a palesztinok államalapításába.
A Trump-adminisztráció ezeket a várakozásokat nem teljesítette: Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt az amerikai elnök Washingtonban felszólította, hogy álljon le a további építkezésekkel. Nem tapsolt a „zsidó nemzetállam” törvényesítésének, és nem utasította el a kétállamos megoldást. Ezek után az izraeli baloldal örvendezett: Trump lesz az az amerikai elnök, aki Benjamin (Bibi) Netanjahut végre kompromisszumra kényszeríti, s meghozza a rendezéses békét a hatnapos háború – és a megszállás – ötvenedik évfordulójára.
A Trump-út előkészületei jelezték az alig megoldható részletkérdések sokaságát. Ilyen például Jeruzsálem státusza. Az amerikai kormányzat többségének ellenállása miatt az USA nem helyezte át nagykövetségét Jeruzsálembe, pedig kongresszusi határozat kötelezi erre. Vitatott, hogy a Siratófal hol van. Egyes diplomaták szerint palesztin terület, mások a zsidó nép örökségének mondják. Trump imádkozik majd ott, és a világvallások együttműködéséről szól, de nem kér Netanjahu jelenlétéből. Az izraeli kormány visszafogott lélegzettel vár ezekben a napokban, mert akármennyire jól informált arról, mi is történik a Fehér Házban, Trumptól bármikor lehet nagy meglepetésekre számítani.
Az elnök nagyon szeretne végre olyan sikert, amelyet az általa állandóan támadott ellenzék és a média is elismer. Kampánya alatt többször is előállt azzal, hogy az ő alkuszi tehetségével képes lenne jó üzleteket – értsd megegyezést – elérni a térségben, miközben visszacsinálná a „rossz üzletet”, azaz az irániakkal kötött nukleáris megállapodást.
A szíriai polgárháború gyilkos szövevénnyé lett. Az amerikai elnök leszámolna az Aszad rezsimmel, de ezt akadályozza zavaros viszonya Oroszországgal. Vlagyimir Putyin viszont nem engedi el Aszad kezét.
Amerika mindeközben felfegyverzi az IS ellen harcoló szíriai kurd hadsereget. Ez viszont Törökország heves rosszallását váltotta ki. Amerikától helyi szövetségesei azt várják, hogy erős fellépéssel „tegyen rendet”, s lépjen túl az Obama-korszak benemavatkozási attitűdjén.
Trump Először Rijádba megy, ami erős állásfoglalás a szaúdi politika mellett. Szaúdi Arábia részese a Jemenben folyó polgárháborúnak, ahol a másik hadviselő fél a helyi síita lázadókat pénzelő, fegyverrel ellátó Irán. Szíriában hasonló a helyzet. A szír elnököt, Bassár el-Aszadot Irán, a lázadókat a szaúdiak és más Öböl-államok támogatják. Katonai erővel is. Az „Iszlám Állam” (IS) terrorszervezet ellen mind a két fél fellép. Ugyanakkor a síita és szunnita erők közötti mély konfliktus erősebbnek látszik, mint a terror elleni front. (Iránra tekintve vásárol sok-sok milliárd dollárért újabb korszerű fegyvereket az olajkirályság Amerikától.)
Rijádban Trump 20 muzulmán ország vezetőivel is találkozik, ám itt aligha kell nyílt kritikától tartania muzulmánellenes kirohanásai miatt. Feltehetően többek között ott lesz a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött szudáni elnök is. Trumpnak ezek a találkozói jelzik, hogy elődjétől eltérően nem az emberekhez kíván szólni, hanem alkukat kötne a helyi despotákkal. Az emberi jogi szempontok, a demokrácia elvei, a szabadságjogok egyre kevésbé bukkannak fel. Ezt a témakört meghagyták a vatikáni találkozóra Ferenc pápával.
