A dísztelen, kőfalú termet elárasztja a napfény. Középen három delavár indián térdel. Nagy, kerek edény fölé hajolnak, lehajtott fejükre vizet önt egy német misszionárius. A XVIII. század közepén készült tusrajzon a rituálét két tucat őslakos figyeli: jobbra állnak a nők, balra a férfiak. A herrnhuti protestánsok keresztelője után az új bárányokat jegyzékbe vették: ívesen kanyargó betűkkel írták nevüket, házastársuk nevét, etnikumukat, és a szertartás dátumát a pirosvonalas füzetbe. Az 1749-ből fennmaradt lista utolsó oszlopába a halálozás napja került. Ha nem is élték sokkal túl a keresztelő napját, lelkük a többi rendes protestánsé között talált békére.
Luther-lázban ég Németország: idén októberben lesz 500 éve, hogy a teológus Wittenbergben kihirdette 95 tételét. A berlini Martin-Gropius-Bau áprilisban nyílt kiállítása háromezer négyzetméteren ünnepli a reformáció évét. A „Der Luthereffekt” (A Luther-hatás) a kötelező történelmi bevezető után Svédország, Tanzánia, Dél-Korea, és az USA példáján keresztül mutatja meg, hogy miként formálták az evangélikus tanok a különböző kultúrákat, és hogyan alakult át maga a vallás is a befogadó népeknek köszönhetően.
Ám nem a protestantizmus diadalmenete, hanem roppant árnyalt erkölcsi és ideológiai kérdésfelvetések láncolata húzódik végig a termeken. A vallásukat áldásként megélő, csillogó szemű tanzániai fiataloktól 3 méterre Selma Lagerlöf arra emlékszik, hogyan zsarolta kislánykorában édesanyja a kereszt jelében, mellette pedig Ingmar Bergman idézi fel a bűnbocsánatért elszenvedett apai ütéseket.
És amint az egyszeri katolikus múzeumlátogató felkerekedik, hogy megtalálja a frappáns választ, amit akkor keresett, amikor hetedikben, egy budapesti református gimnáziumban a joviálisan mosolyogva kötekedő osztálytársa szemére vetette, hogy „Ti égettétek meg Husz Jánost!”, hamar rájön: igaz a közhely: a keresztény felekezetek tanításai közötti különbség jóval kevésbé fontos, mint az, ami összeköti őket. Nem csak azért volt fontos a reformáció időszaka, mert lehetővé tette a krisztusi tanok újraértelmezését (és útjukra indította az akkoriban mindenkinél rokonszenvesebbnek bizonyuló kvékereket és a baptistákat), hanem mert emberi arcot adott a hűvös, márványtestű vallásnak. Így lehet az európai sötétszőke, szürke szemű, halványbőrű Jézusból Tanzániában – Németország után a világ második legevangélikusabb országában – a fából faragott pásztorjáték malacai között fekvő fekete kisfiú, Kim Ki-chang tusfestményein pedig tudós, aki a Csoszon-dinasztia alatt élt és harmadnapra feltámadt.
Ha önmarketingről volt szó, nem sokat szerénykedett Luther Márton, a kiugrott Ágoston-rendi szerzetes. Miután feleségül vette Katharina von Borát, az egykori apácát, 1529-ben duplaportrét rendelt festő barátjától, Lucas Cranachtól. Hogy világossá tegye, milyen mélyen elutasítja a cölibátust, rögtön egy egész sorozatot készíttetett saját és felesége arcképéből. Bár a papi nőtlenség a propaganda ellenére is még mindig tartja magát a római katolikusoknál, máig a cranach-i Luther-kép él legélénkebben a köztudatban.
Info:
Luther-hatás
Martin-Gropius-Bau, Berlin
Nyitva: november 5-ig