Szeretném előre bocsátani: spekulánsokat említve nem Soros Györgyre gondolok, hanem azokra a tősgyökeres, őskeresztény magyar politikusokra, akiknek bizony bőven van miért szégyenkezniük. Ők azok, akik sok százezer – ha nem millió – magyar család életét tették tönkre, és a lelkükön szárad azok halála is, akiket ezzel öngyilkosságba kergettek.
2010-ben, a Fidesz kormányra lépésekor az azóta is mindig bölcsen nyilatkozó Kósa Lajos és később az ország külgazdaságának felvirágoztatásával megbízott Szijjártó Péter azzal állt a nyilvánosság elé, hogy küszöbön áll a magyar államcsőd. Feltételezem, a fényes karriert befutó két politikus tudta, mit beszél, amikor bedöntötték a forintot. Ha ezt a bejelentést korábban megtárgyalták pártbarátaikkal, családtagjaikkal, lehettek köztük, akik ebből a forint romlására spekuláltak és nagyot kaszáltak. A sok százezer devizahiteles nem tudott erről, és rohadt nagyot bukott. Akik emiatt elvesztették az otthonukat, jól jegyezzék meg: a „köszönő” leveleket nem Bajnai, nem Soros, hanem Orbán címére kell küldeni.
Aztán ott van egy másik, szégyentelen magyar spekuláns, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Lelkiismeret furdalás nélkül benyúlt a bank kasszájába, kivett onnan pár száz milliárdot, és betette mindenféle alapítványba. A kuratóriumokba cimborák kerültek, akik aztán spekulálni kezdtek a magánosított pénzünkkel: hol fialnak nekik jobban a mi adóforintjaink? Nem tették állampapírba, nem csökkentették az ország adósságát. Ingatlanokat vettek. Az a jó biznisz. Nem ma, majd "holnap" fialja a pénzt.
Rogán Antal is egy dörzsölt spekuláns. Amikor még a gazdasági bizottság élén ült, kitalálta, hogy néhány „közeli” vállalkozás kezébe adja a letelepedési kötvények bizniszét. Ő már akkor jól spekulált: valakik nagyot keresnek majd rajta. Persze az nem az állam lesz. Ne menjünk bele, hova, kinek a zsebébe csordogáltak a jól kifundált üzlet milliárdjai, de „mi” buktunk rajta.
Ha innen nézem tehát, vannak jó és vannak gonosz spekulánsok. Jó spekulánsok azok, akik nálunk befektetnek, államkötvényt vesznek, üzemet építenek, letelepedési kötvényt vásárolnak. (Bár ez utóbbiak csak addig jó spekulánsok, amíg ők fizetnek, később már kevésbé fogunk örülni, amikor nekünk kell nekik.) Ebből az aspektusból egyáltalán nem értem, miért került Soros György a gonosz spekulánsok szégyentáblájára, hiszen egyetemet alapított nálunk, fideszes politikus-csemetéket támogatott, orvosi műszereket vett, hátrányos helyzetű fiatalok felemelkedését támogatta. Ezért csak hálásak lehetnénk, de tudom, a hála nem politikai kategória, a sorosozás pedig politika.
A lányom elújságolta, hogy ahol élnek, innen vagy 1500 kilométerre, még nyomott áruk van az ingatlanoknak, ezért úgy döntöttek a férjével, lakásba fektetik a megtakarításaikat. Arra számítanak, hosszú távon ezen csak nyerhetnek. Kicsit bizonytalan lettem. Örüljek, vagy szégyenkezzek, hogy spekulánsok kerültek a családomba?
