A Palesztin Hatóság számára viszont az az igazán veszélyes, hogy a részvételi adatok és a kialakult eredmények alapján akár az is kimondható, hogy A választásra jogosultak csaknem fele nem vett részt a voksoláson, a szavazati jogukkal élők pedig leginkább a Fatah ellenében szavaztak. Abbász elnök pártja Jerikó kivételével minden városban komoly pozíciókat vesztett, még a Palesztin Autonómia fővárosában, Rámalláhban sem sikerült győzelmet aratnia. A 15 képviselői mandátumból 8-at a Népi Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű Fatah-rivális által támogatott al-Balad kispárt nyert el, akárcsak a polgármesteri széket. A Gázát irányító terrorcsoport, a Hamász, vagy a még szélsőségesebb Iszlám Dzsihád ugyan nem indult, de a velük szimpatizáló, függetlenként induló, vagy a hasonló ideológiát valló kispártok által támogatott jelöltek szerezték meg a palesztin városok irányítását és a képviselő testületek mandátumainak jelentős részét.
Izraeli sajtóbeszámolók szerint vannak olyan városok, ahol egykori terroristák lettek polgármesterek. A Jewishpress.com kiemeli például a „Hamász fellegvár” Hebron esetét, ahol a Fatah a 15 mandátumból 7-et tudott megszerezni csak, a polgármester pedig Tayseer Abu Sneineh, egy olyan személy lett, akit korábban közismerten terrorcselekményért ítéltek el.
A kialakult helyzetben felmerül a kérdés, mennyire tekinthető a továbbiakban nemzetközi tárgyalópartnernek a Fatah, mennyire vehetők komolyan vállalásai a béke- és államalapítási folyamatba,n annak tudatában, hogy egy önálló palesztin állam szabad választásán megsemmisítő vereséget szenvedne a terrortól nem idegenkedő riválisaival szemben?
