Hétfő este emelkedett hangulat uralkodott a Stamford Bridge-en, ahol az utolsó előtti, Watford elleni találkozóra (amely lapzártánk után ért véget) már bajnokként vonult ki a pályára a Chelsea. A West Bromwich Albion péntek esti két vállra fektetésével megszerzett elsőség után gyorsan elkészültek és mint a cukor fogytak a Megastore-ban a Champions 17 feliratú trikók.
Az elmúlt hetekben, napokban, ahogy a nyugat-londoniak feltartóztathatatlanul törtek előre a bajnoki cím felé, egyre több szó esett mind a szakkommentátorok, mind a mezei drukkerek körében arról, minek és kinek, kiknek köszönhető elsősorban a váratlanul gyors visszatérés az élre? Mégpedig egy olyan idényben, amikor a nagyágyúk közül az immár biztos ezüstérmes Tottenham Hotspur, a Liverpool és a Manchester City is sokkal jobban teljesített, mint egy évvel korábban, a leicesteri csoda idején. A legnagyobb különbséget vitathatatlanul az olasz válogatott szövetségi kapitányi tisztségéből elcsábított Antonio Conte jelentette. Nem véletlen, hogy a dicsőséget aprópénzre váltó kereskedők már piacra dobták “The Real Special One” feliratú portékájukat, utalva a Chelsea-ből kétszer is menesztett José Mourinho egykori állandó jelzőjére.
A 47 éves olasz géniuszt 2016 nyarán azonnal szívébe zárta a közönség. Szenvedélye és energiája a lelátóról nézve is szédítő. Egy pillanatig sem ül le a kispadra a mérkőzések alatt, és 3-0-ás vezetésnél ugyanolyan feszülten üvölti instrukcióit a játékosok felé, mint amikor tényleg baj van. Utóbbira mellesleg ritkán volt példa az idényben, hiszen az Arsenal és Liverpool elleni korai vereség után a gárda sorozatban 13 alkalommal győzött. A vasárnap délutáni, Sunderland elleni záró találkozó után pedig várhatóan az a statisztika is bekerül a Liga történelmébe, hogy a Chelsea regisztrálta egy idényben a legtöbb nyertes mérkőzést.
Szakmai szempontból a korábban a Juventusszal is brillírozó Conte legihletettebb változtatásának a korábban követett 4-2-4-es helyett a 3-4-3-as felállást tekintik, melynek eredményeként a Victor Moses-César Azpilicueta, illetve az Eden Hazard-Marcus Alonso páros gyorsasága és energiája a támadójáték és a védelem erősítését egyaránt szolgálja. Emberi értékeinek felsorolása bőven meghaladná e cikk kereteit. Különösen az állandó többfrontos harcot folytató Mourinhóval összehasonlítva megszűnt az örökös konfrontáció a játékvezetőkkel, a labdarúgó szövetséggel és a tudósítókkal. Miközben lényegében továbbra is Mourinho embereivel kellett számolnia, Conte emberi érzékenysége a legjobbat hozta ki a csapatból. Eden Hazard visszanyerte önbizalmát, Diego Costa ritkábban vesztette el a türelmét és hozta bajba magát és társait, Cesc Fàbregas káprázatos beadásokkal bizonyította nélkülözhetetlenségét, a korábban folyamatosan kikölcsönzött Victor Moses a csapat lelkévé vált. Az újoncok közül a Leicestertől megvásárolt N’Golo Kanté nem pusztán két egymást követő idényben lett bajnok, hanem elnyerte az év angol labdarúgója címet is. Külön bravúr, hogy annak a tavaly 33 millió fontért leigazolt Michy Batshuayinak a gólja véglegesítette a Chelsea bajnoki címét, akit nem csüggesztett el, hogy egyetlen alkalommal sem volt kezdőjátékos. Conte nagy érdeme, hogy móresre tanította az első chelsea-s időszaka során annyi csalódást okozott David Luizt, aki végre fegyelmezett és befolyásos csapattaggá nőtte ki magát.
Conte jutalma éves fizetésének közel megduplázása, 12,5 millió fontra emelése lesz. Ezzel eléri Arsène Wenger és Jürgen Klopp jövedelmét. Fontosabb lehet számára, hogy hírek szerint 200 millió fontos keretet kap az állomány felfrissítésére, ami elengedhetetlen a Bajnokok Ligája-szerepléshez. Mindezt megelőzi azonban a május 27-i Angol Kupa döntő az Arsenal ellen. Micsoda felvonulást rendeznének a Chelsea-rajongók a Fulham Roadon, ha Conte minden várakozáson felül duplázáshoz segítené Roman Abramovics csapatát.
