;

városi séták;helytörténet;

Első kutatásai arról győzték meg, hogy eleink mindennapjai is gazdagok, rejtélyesek, izgalmasak, sokszor tragikusak voltak FOTÓ:

- Kertvárosi Időutazó

Kiss Béla igen jóképű bádogosmester volt Cinkotán, csak hát belül valami nagyon nem stimmelt vele. Hét nőt ölt meg az első világháború előtt, mindegyiket bádoghordóba zárta a saját pincéjében. A hirdetéseiben feleséget és hozományt kereső férfiú mégis megúszta a büntetést, mert állítólag odaveszett a fronton, bár sokan később is látni vélték régi lakóhelye környékén. Ki ne akarná borzongva bejárni a házakat, utcákat, ahol az első magyar sorozatgyilkos kigondolta és elkövette a rémtetteit, s ki ne szörnyülködne fennhangon az elhagyott öreg temetőben a szerelemre vágyó asszonyok sírjánál. Amúgy elmennének a ma is falusias Cinkotára, hogy kicsit sétálgassanak? Á, dehogy! De az akkori pesti sajtót hosszú időn át lázban tartó bűntény szaftos részleteit hallgatva észre sem veszik, hogy közben megnézték az egy ideje Kertvárosnak becézett XVI. kerület legtávolabbi szeletét.

Benedek Ágnes kihangosítóval meséli a részleteket itt és a kerület minden szegletében, mert szerinte minden régi villa, minden régóta használt park vagy egy egyszerű füves pusztának látszó terület is ezernyi titkot rejteget. A Kertvárosi Időutazó gyűjtőnév alatt a helytörténész már több mint húszféle túrautat állított össze azóta, hogy szakdolgozatához feldolgozta a kerület második világháború előtti sajtótörténetét. Első kutatásai nemcsak arról győzték meg, hogy száz éve ugyanaz foglalkoztatta a közvéleményt, mint manapság, hanem arról is, hogy eleink mindennapjai is gazdagok, rejtélyesek, izgalmasak, sokszor tragikusak voltak. Először csak annyit szeretett volna elérni, hogy a Mátyásföldön, Cinkotán, Árpádföldön, Rákosszentmihályon vagy Sashalmon tanuló diákok megtapasztalják, hogy az egykori öt faluból összegyúrt kerületnek miért nincs a mai napig egy kiemelt városközpontja, de később kiderült, ennek a nappal alvó városrésznek a nyugdíjasai, majd a náluk fiatalabbak is érdeklődnek a múlt iránt. Már 13 ezren sétáltak vele. Ha azt kérték, találjon ki első világháborús programot, laktanyába vitte a civileket, ha azt vetette fel valaki, a babakocsis kismamákat is érdekelné a mátyásföldi villák története, akkor őket kezdte városnéző túrákra invitálni.

Megnézik Ómátyásföld, sőt sokak szerint a főváros legszebb szecessziós magánházát, a Dozzi villát, amit nemrég újított fel új tulajdonosa. Az indák és virágok közül a letisztultabb Diósy villához sétálnak, menet közben pedig megismerik, hogy élt a környék villanegyedét tervező és építő Paulheim József és családja, aki a villát egyik lányának szánta. A múlt század első felének úri közönsége tavasztól őszig itt pihent és szórakozott, nem véletlen, hogy egy másik séta végigviszi az érdeklődőket a környék báltermein.

A természetbarátok sem maradnak izgalom nélkül, Benedek Ágnes kerékpártúrákat és gyalogos sétákat szervez a régi mátyásföldi repülőtérre, ahol egy zoológus segít bemutatni a ma már elhagyott puszta élővilágát, vagy a közeli Naplás tóhoz, ahol mocsári teknősök tanyáznak. S ha valaki egyszerűen csak szeretne meginni egy meleg vasárnap délutánon egy pohár hideg sört, ne csüggedjen, a Kertvárosi Időutazó elviszi a kerület egyetlen sörfőzdéjébe is. Persze a történelem itt is közbeszól. Az út a Lándzsa utcai lakótelepen visz keresztül, ahol a 60-as években épült házak helyén évtizedekig a legszegényebb munkások barakkjai álltak. Mire eljut a látogató a szomszédos ipartelepen működő sörfőzdéhez, már mindent tud a szegénytelep életéről, a gyakran elcsattanó pofonokról, sőt ennél durvább esetekről is. S ha szerencséje van, a hűsítő ital mellé rockkoncertet is kap ajándékba, mert a sörözőben hetente többször is fellépnek régi zenekarok, tagjaik közt nem ritkán 70 éves zenészekkel.

A Kertvárosi Időutazó közösségi oldalán megjelenő programokra ma már legalább felerészben a főváros távoli részeiből, vagy vidékről jönnek az érdeklődők, de ha valaki új ötlettel áll elő, biztos lehet benne, hogy Benedek Ágnes kitalálja, hogy lehet abból a legizgalmasabb és leggazdagabb városi sétát szervezni. A Belvárosban könnyű ilyen programokat hirdetni, akár egyetlen épületről órákat lehet mesélni – nevetett búcsúzásként, - de az nem olyan izgalmas, mint a Kertvárosba kicsábítani, netán sokadszor is visszacsábítani a turistákat.