Egy jobb korban valószínűleg vihognék azon, ahogy szombaton Macront és Sorost, a liberalizmust és a globális érdekek előtérbe helyezését próbálta fasírttá gyúrni, majd lenyomni a köztévé nézőinek torkán Deák Dániel, a Nézőpont Intézetnek a függetlenség látszatát is óvatosan kerülő elemzője. Gondolom, van valami pontverseny a szakmabeliek között, hogy egyetlen eszmefuttatáson belül ki tud többet elsütni a habonyi panelek közül - a győztes a fenti katyvaszba bizonyára még a migránsokat is beemelte volna valahogy. Mondhatnánk, szóra sem érdemes, lassan az ember úgy folyatja át magán az illiberális-vesszenbrüsszel-álcivil-luxusbaloldal mantrát, mint ahogy harminc éve énekelte, hogy éééhesproletár. Már nem figyel a szavakra.
De arra azért csak felkapja a fejét, hogy a fent nevezett Deák Dániel szerint Macron liberális mivoltáról nem más rántja le a leplet, mint hogy "kiáll mindenféle emberi jogok mellett". Mindezt azzal a hangsúllyal, mintha arról számolna be, hogy büdös a zoknija vagy meglehetős rendszerességgel lop selyemcukrot a nemzeti dohányboltokból.
És ettől nálam még most, 2017-ben is elszakad a cérna. Mert, a rohadt életbe, ha el tetszettek volna felejteni, a polgári demokrácia alapja, hogy vannak mindenféle emberi jogok, kiváltképp szabadság, egyenlőség, testvériség. Mindebből következően pedig van polgári véleménynyilvánítási szabadság, és ha egy államban tankkal szokás nekimenni a demokráciát követelő tüntetőknek, akkor nem teszünk úgy, mintha ez normális, pláne hazánk értékrendjével összhangban lévő cselekedet lenne. Nem megyünk oda tiszteletünket leróni, nem battyogunk a koszorú mögött olyan arckifejezéssel, mintha valóban nem emlékeznénk, hogy egész politikai karrierünket az efféle atrocitások elleni harcos ágálással alapoztuk meg.
Még akkor sem koszorúzunk a Tienanmen téren, ha az vagyunk, akivé Orbán Viktor vált.