Még a nyolcvanas években hivatalos úton jártam Salzgitterben. Üzleti partnerünk egyik nap „kultúrprogram” gyanánt elintézett számunkra egy látogatást a közeli vasércbányába. Mielőtt alászálltunk, tartottak egy kis fejtágítót a környéken lévő érc- és só-lelőhelyek kialakulásáról. Az azon a helyen korábban hullámzó tengerből évmilliókon keresztül rakodott le a só, a folyók a környező hegyekből ráhordták a vasérc szemcséket. Ezeknek a súlya aztán évmilliók múltán elért egy kritikus nagyságot, aminek hatására az alul lévő só folyadékként kezdett viselkedni, kifolyt az érc alól, az érc lemerült, a só pedig fölötte helyezkedett el. Mostanában eszembe jutott ez az emlékem, és hirtelen egy analógia ugrott be. Eszerint: a huszadik században a magyar népre fokozatosan nehezedett a történelem súlya, mígnem a rendszerváltozás idejére elérte a kritikus nyomást, és felszínre került az alja. És most az uralkodik?
- Belföld
- Gazdaság
- Külföld
- Vélemény
- Kultúra
- Podcast
- Fotógaléria
- Szép Szó
- Visszhang
- Nyitott mondat
- Reflektor
- Bűnügy-baleset
- Sport
- Mozaik
- Napi Visszhang
Oktatás - Mindent, a Pitagorasz tételt is szabályoznák
A jól képzett, autonóm értelmiség a jelenlegi rendszernek ellensége, mert észrevesz, gondolkodik, s nem átall kérdezni. Nem véletlen, hogy a kormány ott tesz keresztbe az oktatásnak, ahol csak tud – hangzott el azon a konferencián, amelyet a Gémesi György nevével fémjelzett Új Kezdet szervezett Miskolcon.
