Itt nincs Merlin, aki ellopja, és nincs jóságos Sir Ector, aki nemes úrhoz méltóan nevelje Arthur királyfit. Arthur királyfi nem is tudja, hogy ő királyfi, becsületes utcai harcosként húzza ki az Excaliburt a kősziklából.
Guy Ritchie, aki a Madonna-házasságot nagyobb baj nélkül kiheverve visszafenegyerekesedett egykori önmagához, fittyet hány a legendának és mítosznak az Arthur király – A kard legendája című filmjében. Igaz, a bő két órás akció-őrület végén nála is ott a mesébe illő kerekasztal, a zsivány utcai harcosok lovaggá is lesznek ütve hűségükért, de a kerekasztal nem kerek. A mitikus bútordarabból hiányzik egy jókora cikkely, a csorba darabot ülik majd körbe a kerekasztal toprongyos lovagjai. Ritchie humora mindvégig pazar. Eljátszik a legendával és elmókázik a kellékekkel is, ahogy minden egyébbel, ami a gazdag és szerteágazó legendáriumhoz tartozik. A maga történetét meséli el Arthur királlyá válásáról. Az ő kispólyását, akit a véreskezű nagybácsi elől menekítenek el királyi szülei kastélyából, utcalányok veszik magukhoz, a bordélyban ők, az utcán meg szabad lelkű zsiványok nevelik azzá, aki végül lesz. Az Excalibur, a mindenható kard lényegében csak ráadás Arthur emberi értékeihez.
Ritchie zseniálisan ráérzett, mennyivel érdekesebb az előzmény: mennyivel igazabb egy bordélyban nevelkedett hőst belevetni a dicső legenda közepébe. A kegyetlen, harccal és halállal teli középkori élet sűrűjében, bandázás és utcai összecsapások között olyan kalandokat él meg hőse, olyan igaz barátokra tesz szert, és igaz döntésekre jut, ami a filmtől nézve hitelesíti Arthur király legendás bölcsességét. Merlin varázsló helyett Arthur kap segítségül egy szótlan, de neki erősen drukkoló mágus lányt, a győzelem azonban egyedül rajta áll.
Káprázatos technikával dolgozik a film. Ritchie Európa Tarantinojaként óriási fantáziával és gátlástalanul bedobja a filmes popkultúra legalantasabb és legnemesebb vívmányait egyaránt. Iróniája és humora élvezetesen kebelezi be akár a giccset is és mindebből valami egyedit teremt. Ő ugyan nem egy nevetséges godzillát rak a meséjébe világrengető rombolónak, viszont a minden képzeletet felülmúlóan óriási, méltóságos elefántok ugyanúgy „talált tárgyak” a középkori filmben. Tökéletesen saját világ ez, amelyben a szerkezet külön élvezetet kelt azzal, hogy hol előreszalad, majd visszahuppan a mese, felgyorsul, majd lelassul a kép. Az idővel való játék Ritchie kezében éppen olyan varázslatos eszköz, mint a fantáziadús technikai hatások, a rendkívüli látványosságok. Jude Law ármányos királya mellett Charlie Hunnam Arthurja és Astrid Berges-Frisbey máguslánya erős hármas támaszték a népes és remekül mozgatott szereplőgárdához. Egy hangyányit fárasztó a hosszúsága, de az eredeti tehetség örömével lep meg. Ritchie igazi életet kerekít Arthur és a csodakard Excalibur köré.
A legenda szerint az tudja megvédeni az országot, aki kihúzza a kőből a kardot. Ám, ha elbukik a harcos, akkor az Excalibur bezárul a kőbe. Történészek egy csoportja úgy hiszi a Glastonburyben talált pengecsonk alapján, hogy a kardot elpusztították.
Info
Arthur király – A kard legendája
Rendező: Guy Ritchie
Forgalmazó InterCom
Mától a mozikban