Vérpezsdítő karibi dallamokra lejtett tánccal és pálinkával ünnepeltek a csapatbusz fedélzetén a Budapestről hazafelé tartó Győri Audi ETO KC játékosai vasárnap este, miután az együttes a Vardar Szkopje elleni, hosszabbításba torkolló fináléban a klub történetében a 31-30-s végeredménynek köszönhetően harmadszor is megnyerte a Bajnokok Ligáját. Érthetően nagyon fáradt, ám annál boldogabb kézilabdázók örömködtek, a mulatság java pedig még csak a Rába-parti városban következett: a büszke városlakók éjszakába nyúlóan éltették aranyérmes kedvenceiket.
„Nagyon együtt volt a csapat, ez pedig rengeteg energiát adott nekünk” – emelte ki még a Papp László Budapest Sportarénában a könnyeitől és pezsgőtől vegyesen áztatott pólót viselő Görbicz Anita, aki arra a kérdésre, hogy mi a különbség az idei, győztes Győr és a fináléban egy éve alulmaradó csapathoz képest, így felelt: „Sok minden. Például jött egy Nora Mörk. Teljesen más volt az idei csapat.”
Ami viszont állandó – s nem csak az ETO esetében – az az idegenlégiósok kulcsszerepe a nemzetközi kézilabdázás élvonalában. A magyar fővárosban döntőző, közép-kelet európai háromszöget bezáró klubok közül egyedül a negyedikként végző montenegrói Buducnost volt az, amelynek egy-egy kulcsembertől eltekintve szinte a teljes keretét hazai kézilabdázó alkotta, de például a bronzmeccsen őt legyőző CSM Bucuresti is inkább spanyol, francia vagy észak-európai kiválóságokra épített a románok mellett. Csakúgy, mint a története első döntőjét elveszítő Vardar, amely bár macedón színek alatt versenyez, a gárda hétvégén szerzett 68 góljából egyet sem jegyzett macedón nemzetiségű játékos. Ennek persze egyszerű oka van: a Vardar garnitúrájában egyetlen olyan sportoló szerepelt, aki a balkáni állam útlevelével rendelkezik.
Amint a négyes döntő legeredményesebb győri játékosa, a 16 gólos Görbicz is utalt rá, a kupagyőztes magyar együttes is jócskán profitált a szezon során elért 85 BL-találatával a Győr gólkirálynőjeként záró Mörk átigazolásával. A kisalföldieknél ezúttal is az évek óta bevált recept volt a siker záloga: a rutinos Tomori vagy a magyar válogatott Bódi mellett olyan világklasszisok szórták egész évben a gólokat, mint a világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes holland Nycke Groot vagy a 2014-ben a világ legjobb női kézilabdázójának választott brazil Eduarda Amorim. S akkor még nem is szóltunk a vasárnap is bravúrok sorát bemutató norvég kapus, Kari Aalvik Grimsbö vagy éppen a spanyol szakvezető, Ambros Martin szerepéről... Mindez pedig nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai eredményességet is meghatározza, noha a más filozófiát valló FTC az idén egyszer-egyszer megrángatta az oroszlán bajuszát.
A tehetős közép-kelet európai együttesek hegemóniája aligha ér véget a női kézilabdázásban. Ameddig a klubok biztosítani tudják a világsztárok gázsiját - és Nyugat Európában nem figyelnek fel a női kézilabdában rejlő gazdasági lehetőségekre -, a legjobbak örömmel csatlakoznak azokhoz a közép-kelet európai csapatokhoz, melyek sem pénzt, sem energiát nem sajnálnak a világ élvonalába tartozó együttesek kialakítására.
