Pokharában siklóernyőzhetünk, templomokat látogathatunk, túrázhatunk és hegyet mászhatunk, de karnyújtásnyira még millió látnivalót találunk. A nepáli emberek barátságosak, de zárkózottak. Ritka a hangos szó vagy a veszekedés. Külföldiektől elfogadott, hogy "Hello"-t mondanak, de a nepáli emberek jobban örülnek, ha nepáliul köszönünk nekik "Namaste"-t (ejtsd: námásztéé), miközben tenyerünket összetesszük, mintha imádkoznánk. Ezt mondhatjuk mindenkinek, kortól, nemtől függetlenül, minden napszakban. Elköszönéskor egyszerű "bye" is elég.
Az élővilág sokféleségét tekintve Nepál a Föld egyik leggazdagabb országa. Ez a biológiai sokféleség főként az ország domborzati változatossága miatt alakulhatott ki. Nepál északon a Himalája 8000 méteres csúcsaitól a déli alig 70 méteres síkságig terjed. Az országot számtalan folyó szabdalja, melyek a Himalája gleccsereiből indulnak ki és mély völgyeket vájva végül a Hindusztáni-alföldön a Gangeszbe torkollanak. A Kali Gandaki folyó a világon az egyik legmélyebb kanyont vájta ki a Himalája csúcsai között.
Az éghajlat a domborzattól függően a trópusi monszuntól kezdve a szárazabb kontinentálison át a hegyvidékiig változik. A növényvilág ezért hol tundraszerű, máshol sivataghoz hasonló, vagy éppen trópusi dzsungelt idézi. Az ország vadállománya is meglepően gazdag: tigris, leopárd, jak, orrszarvú, különféle majmok, medvék és más állatok élnek együtt több ezernyi madár, bogár és pillangófajjal. Sokan ezért az ázsiai állatok paradicsomának tartják Nepált. Az országnak 9 nemzeti parkja és 3 vadvédelmi rezervátuma van, melyek a hegyvidéki területeken és a déli Terai síkságon is fellelhetők. A 2015-ös földrengés hatalmas károkat okozott a műemlékekben is. Ma már sok épületet újjáépítettek, de a nyomokat még nem sikerült eltüntetni, hiszen a Föld egyik legszegényebb országáról beszélünk.
A 250 ezres lélekszámú Pokhara Katmandutól 200 kilométerre északnyugatra található, s elsősorban csodálatos földrajzi fekvésével és kellemes éghajlatával lopja be magát a szívünkbe. 850 méter magasságban egy alacsonyabb hegyekkel körülölelt völgyben fekszik egy kis festői szépségű tó, a Phewa-tó partján. A tavon lehet csónakázni, és a tó közepén van egy kis sziget is apró templomocskával, és felmászhatunk a tó melletti hegyen álló Világbéke Pagodához, ahonnan remek kilátás nyílik az egész városra és környékére. A távolban az Annapurna hegység hófedte csúcsai fenséges panorámát nyújtanak. Az ide túrázóknak ez a város a kiindulópontja, ahová Katmanduból busszal vagy repülővel juthatunk el.
Errefelé sok tibeti származású emberrel találkozhatunk, főleg ékszereket, kézműves termékeket árusító asszonyokkal. Ők Tibetből menekültek jó 50 évvel ezelőtt, amikor Kína megszállta. Sokan közülük a környéken telepedtek le, saját falvaikban továbbélnek a tibeti hagyományaik, szokásaik szerint. Nagyon szívesen fogadnak látogatókat, akik betekintést nyerhetnek az életükbe.
Persze a viszonyok sokszor Nepálban sem paradicsomiak, főképp a környezet terén. Ha azt hinné valaki, hogy Nepálban tiszta hegyi levegőt szívhat, akkor Katmandut elfelejtheti. Az ország fővárosa ugyan 1350 méter magasan fekszik, de egy völgyben helyezkedik el. Felette ott magasodnak a Himalája hegycsúcsai. A magaslatok között keringő hideg szél nem engedi felszállni a melegebb levegőt a völgyből. Így az erősen szennyezett levegő a katlanban reked, ahol őrületes tempóban növekszik a gépjárművek száma. A 750 ezer autóhoz, motoros riksához és pöfögő autóbuszhoz minden nap vidékről érkeznek a kereskedők és a munkát keresők özönvíz előtti, borzasztóan légszennyező járműveken. A közlekedésre leginkább a káosz a jellemző, de a problémákat hangos szó nélkül rendezik errefelé.
Nepálban az emberek többsége este 9-10 óra tájban már alszik, reggel pedig korán kel. Éjszakai élet ezért nincs, a mozi, a disco és az üzletek is korán zárnak, kivéve a turistanegyedekben, ahol az éttermek 11-ig nyitva vannak. Ha igazi lelki békét és nyugalmat keresünk, akkor Nepálban is a vidéki élet a nyerő.
