Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke úgy fogalmaz: az egyik szeme sír, a másik meg nevet. „Az idén debütáló új rendszerű érettségi egyszerre előre- és visszalépés. Miközben ugyanis fejlődés mutatkozik a vizsgaelemek meghatározásának szintjén, a műválasztás szempontjából egyértelmű a visszalépés. Nagyon fontos és remek dolog, hogy végre van gyakorlati szövegalkotás, ez meg is felel a változtatások eredeti koncepciójának, annak, hogy ne csupán szakmai szöveget kelljen létrehozni. Az érvelés témaválasztása – a humor – azért is nagyon fontos, mert mindig azt bíráltuk, hogy az érvelő tétel el van irodalmiasítva. Most végre megvanminden: irodalmi művet is kell értelmezni és érvelni is kell. A feladatok szempontjai jók, körülhatároltak, nem lógnak a levegőben, s noha szakmaiak, nem csupán a vájtfülűek számára készültek.
Az idén legtöbben Arany János balladáira számítottak a költő születésének 200 évfordulója kapcsán, ugyanígy esélyesnek tűnt Szabó Magda, aki 100 éve született és 10 éve hunyt el.
A magyartanárok reménykedtek abban is, hogy esetleg bekerülhet a feladatok közé a tavaly elhunyt és diákok között nagyon népszerű Esterházy Péter a kisprózáival, annak viszont igazán örülnek, hogy József Attilával ellentétben nem került be a szintén 80 éve elhunyt Tormay Cécile.
A szövegértési feladattal viszont több problémám is van. Alapvetően hatvan perc alatt kellene megoldani ezt a vizsgarészt, így maradna 30 perc a gyakorlati szövegalkotásra. Csakhogy idén mindössze egyetlen igaz-hamis feladat volt a szövegértési modulban, az összes többi kifejtős, ami baj: sok diáknak így nem maradt elég ideje a második részre. Emellett az utóbbi tizenkét évben ismeretlen szöveget adott az érettségi, nem pedig ismert és tanult műveket. Ennek kompetenciamérő jellege volt: azt vizsgálta, a diák megtanult-e egy művet egyedül, önállóan értelmezni. Az az érzésem, hogy idén visszatértünk egy húsz évvel ezelőtti, vagy még annál is régebbi modellhez, amelyben több tanult-ismert művekről kellett írni. Ráadásul a Nem tudhatom kifejezetten a NAT-ban rögzített mű, az Elégia azonban akár egyenlőtlenséget is okozhat: a hivatalos listán szereplő szöveggyűjteményben nem található meg, egy nagy példányszámú régiben ellenben igen. No és persze jó nehéz vers. A Boldogsággal ugyanez a helyzet. Úgy gondolom, rossz üzenete van annak, hogy miközben valami új bevezettetik, a korábbiaknál régimódibb, kevésbé kompetenciamérő feladatot kapnak a diákok. Akiknek, persze, tetszik a dolog: végre nem valami tök ismeretlen! Csak épp az nem derül ki, hogy a gyerek megtanult-e olvasni.”
Arató azt mondja: régóta szorgalmazza, hogy a gimnáziumi tanterv nyisson a kortárs és a populáris irodalom felé, s akár a slampoetryig is eljusson. Erre azonban nem az érettségi a megfelelő alkalom: „ez nem az az alkalom, amikor olyan műfajjal kell előállnunk, amelyet a gyerekek többsége nem is ismer.”
Készségtárgy a helyesírás
Idén megváltozott a középszintű magyar érettségi értékelése, a jó helyesírást jutalmazzák, ahelyett, hogy hibapontokkal büntetnének. Egyre több szakember véli úgy, hogy túl sok és túl bonyolult a feleslegesen bemagolt helyesírási szabály. Sík Eszter, az óbudai Alternatív Közgazdasági Gimnázium magyar tanára szerint a helyesírás se nem ismeret, se nem tudomány, nem az intelligencia fokmérője, hanem készségtárgy. Ráadásul miután egyre kevesebben írnak kézzel, a szövegellenőrző program használatával könnyen létrehozható a hibák nélküli szöveg. Ezek a programok jól hasznosíthatók a helyesírás fejlesztésére, ezt érdemes lenne az iskoláknak (és a szülőknek) tudatosan és módszeresen kihasználniuk – gondolja Tamás Ferenc, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium magyar tanára.
1990. (a szabad választások utáni első érettségi):
Múlt, jelen és jövő Kölcsey Ferenc műveiben, József Attila sorsának és költészetének megidézése Nagy László József Attila című versében vagy A megismerés fokozatai Kosztolányi Dezső Kulcs című novellájában
1998. (első Fidesz kormány első érettségije):
A magány sokszínű ábrázolása a magyar líra néhány alkotásában, Arany János Epilógus című versének elemző bemutatása
vagy Kosztolányi Dezső prózai alkotása
2000. (ezredforduló):
A "Haza és haladás" kérdései a XIX. század első felének magyar lírájában.
József Attila Óda című versének elemzése vagy Móricz Zsigmond novellája
2011. (a köznevelési törvény változása utáni első érettségi):
Az adott Szophoklész-idézetet is figyelembe véve érvelés az emberi
természet sokszínűségéről, Móricz Zsigmond novella.
Kosztolányi könnyen elemezhető
Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Kosztolányi-kutatóként és idén érettségiző gyerek édesanyjaként is kiemelt figyelemmel kísérte az irodalomtételeket, melyek szerinte akár negyven évvel ezelőtt is készülhettek volna. Kosztolányi Dezső gyakori szerepeltetésével kapcsolatban természetesen senkinek sem lehet kifogása, legkevésbé az érettségizőknek, hiszen könnyen érthető és könnyen elemezhető, amolyan „bukásellenes" tétel. Lapunk kérdésére, hogy vajon miért szerepelnek kortárs szerzőink ennyire ritkán a tételek között, elmondta, hogy a tananyagba és az órai munkába sem nagyon kerülnek be. A szegedi egyetem bölcsészkarán a tanítványai körében ugyanazt a problémát tapasztalja, amit már négy évtizede emlegetnek az irodalmárok: a kortárs író fogalma Magyarországon azonos a huszadik század elején, esetleg a közepén alkotott szerzőkkel. Örkény Istvánnal, Ottlik Gézával és Radnóti Miklóssal véget ér az irodalmi köztudat.
„De ne legyünk igazságtalanok a középiskolásokkal, erről nem ők tehetnek, hanem az oktatási rendszer és a legtöbb pedagógus szemlélete. A diákok nem nagyon kapnak segítséget ahhoz, hogy kortársakat olvassanak. Eleve nem a 12. évfolyam áprilisában kellene eljutni a kortársakig, és nem a tananyag, hanem az olvasmánylista részét kellene képeznie a rólunk szóló irodalomnak. Én a rendszerváltáskor érettségiztem, 1990-91-ben az OKTV-n a Fancsikó és Pinta volt az egyik tétel, a szerző, Esterházy Péter akkor 40 éves volt, ez olyan radikális gesztus volt, mintha most Karafiáth Orsolya lenne feladva. Ilyen értelemben a kilencvenes évek óta sajnos visszafelé haladunk."
Szilágyi arra nagyon kevés esélyt lát, hogy női szerzők nagyobb arányban kerüljenek a tananyagba, jelenleg Kaffka Margit, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes művein kívül alig kerül elő más. Vajon irodalomszociológiai, oktatáspolitikai vagy módszertani okai lehetnek annak, hogy a tavaly elhunyt Esterházy Péter idén nem került be a tételsorba? „Mindez együtt teszi szinte lehetetlenné, hogy Esterházy Péter a jelenlegi szemlélet mellett a középiskolai oktatás, és így az érettségi eleven része legyen. őszintén meglepődtem volna az ellenkezőjén" - fűzte hozzá Szilágyi, akinek korábban Móriczról, legutóbb "az éretlen Kosztolányiról" jelent meg kötete.
