Már többször elhatároztam, és ezt javasoltam kollégáimnak is, hogy nem foglalkozom Bayer Zsolt írásaival, kijelentéseivel. Ez az egykor szebb napokat is megélt, talán valamikor még elvekkel is rendelkező ember már feltehetően önmagával van versenyben; képes-e egyre mélyebbre süllyedve, egyre alantasabb dolgokat mondani. Bár, kétségtelen, egyfajta iskolát teremtett ebben a versenyben, ott a szélsőjobbon komoly harc dúl azért, ki tud otrombábban fogalmazni, ki tudja leginkább bővíteni a gyűlölet szótárát. Ebben Bayer verhetetlen, de mert szándéka is, hogy folyamatosan csak ezt bizonyítsa, ezért nem is érdemes vele foglalkozni.
Aztán csak előáll újra és újra olyan szavakkal, kifejezésekkel - ne nevezzük őket gondolatoknak -, amelyek a számítógép elé kényszerítenek.
Most ugye éppen arról szólt, hogy mindazokat a civileket, akik tiltakozni merészeltek az Országgyűlés szent falai között a tervezett diszkriminatív törvény ellen, a taknyukon, a vérükön kellene elráncigálni onnan. De mert, feltehetően, még ezt sem érezte elég erősnek, hozzátette azt is: szanaszét kell verni a pofájukat, ez ugyanis a magyar országgyűlés, nem pedig egy nyilvános WC, ahová ők valók.
Tudom persze, hogy Bayer, az önmagával vívott verseny mellett épp azért mond ilyeneket, hogy lehetőleg idézzék őt, hogy tudják: ő még ott van a nyilvánosságban, a szavai számítanak, ő bizony nem egy Fidesz által megvásárolt egyszerű csicska, ő irányt mutat és szab.
Ami, feltehetőleg, így is van. Hisz ebben a stílben méltó társa Németh Szilárd, de mint látjuk, másutt is akadnak verbális vagy tettleges követők. A 444.hu munkatársát már fizikai erőszakkal távolította el egy derék fideszes a meghirdetett, nyilvános rendezvényről és noha pofán még nem csapta az újságírónőt, de ha híven követi Bayer utasításait, hamarosan ez is bekövetkezik.
Mi meg tiltakozgatunk, aztán odatartjuk a másik orcánkat is. Bayernek, Németh Szilárdnak, Szabó Lászlónak, meg a többinek. Mondanám: nem is az orcánkat; taknyunkat, vérünket.