Az interjúban Lehel László egyebek mellett elmondja, hogy óvatlan volt, baráti jellegű beszélgetést kezdeményeztek vele, azzal az indokkal, hogy felfigyeltek arra az aktív és értékes munkára, amit a rábízott evangélikus gyülekezetben végzett. Arra kérték, hogy támogassa a Belügyminisztérium munkáját, a cél, hogy segítsék az állam és az egyházak együttműködését.
Arra a (logikus) riporteri kérdésre, hogy nem voltak-e kétségei, elhitte-e, hogy pusztán a Dunaharasztiban végzett munkájára figyeltek fel, a segélyszervezet volt vezetője azt felelte: Nekem ezt mondták.
Beszél arról is, hogy akkortájt lelkészként rengeteg nehézséggel szembesült. A gyülekezet alig-alig működött, ezért tudatos kereséssel, szervezéssel kellett megszólítania a híveket, ezért készített címlistát. A riporter tovább kételkedik, szerinte alig hihető, hogy valaki, egy lelkész a 180-as évek Kádár-rendszerében ne gyanakodjon arra, hogy valójában információszerzésre észülnek őt felhasználni. Tudta ön pontosan, hogy mire vállalkozik?- teszi fel a kérdést.
Mai eszemmel visszagondolva, azt kell mondanom, hogy nem tudtam. Ez csak jóval később tudatosult bennem, akkor pedig igyekeztem eltávolodni az állambiztonsági szolgálattól - feleli Lehel.
A kimerítően kutakodó, hosszadalmas interjú során "Filozófus" szemmel láthatólag szépíteni igyekszik a múltat, nem csak naivságáról beszél, hogy valójában a beszervezésnél nem sejtette, mire megy ki a játék, de később sem tett olyat, amiért valójában elítélhető lenne erkölcsileg:
Az állambiztonsággal való kapcsolatom jelentős része az egyházak nemzetközi tevékenységét érintette. Többször jártam külföldön, több országban voltak egyházi kapcsolataim. 1984-ben Budapesten tartotta nagygyűlését a Lutheránus Világszövetség, leginkább ez a vonal érdekelte őket. Abban kérték a közreműködésemet, hogy a világeseménnyel kapcsolatban Magyarországról pozitív kép alakuljon ki külföldön. Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat, ez a kapcsolat a korábbinál nagyobb szabadságot biztosított nekem ezen a területen. Nem vegzált az ÁEH, hagytak dolgozni és ezt a mozgásteret igyekeztem kihasználni a gyülekezeti munkámban. Ezért nem mondtam nemet a megkeresésre.(...) Ami történt, azt nem lehet semmissé tenni, de arra kérek mindenkit, hogy amikor megítélnek, a mérleg másik serpenyőjébe tegyék bele mindazt, amit az elmúlt évtizedekben a segélyszervezetben tettem.
