A világon minden 10. terhesség koraszüléssel végződik
dr. Kocsis István
A neonatológia (az egészséges és a beteg újszülöttek élettanával, kórtanával foglalkozó orvostudományi szakterület), a neonatológiai intenzív ellátás az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő specialitása. A világon minden 10. terhesség koraszüléssel végződik, hazánkban 8-9 százalék között mozog ez az arány.
Az elmúlt években amellett, hogy a gyógyító tudásunk jelentősen bővült, számos olyan szemléletbeli és technikai változás jelent meg a beteg újszülöttek és koraszülöttek ellátásában, melyek segítségével a nagyon éretlen és súlyos beteg koraszülöttek és újszülöttek is jó eséllyel lesznek egészségesek. A 27. terhességi héten vagy érettebben született koraszülöttek már 90 százalék fölötti eséllyel élnek túl és döntő többségük súlyos szövődmény nélkül fog felnőni.
Az ennél is korábban született koraszülöttek esetében is évről évre javulnak a túlélés és a szövődmény mentes túlélés esélyei. Ennek a fejlődésnek az eredménye, hogy Magyarországon 2013 és 2016 között 25 százalékkal 5,1 ezrelékről 3,9 ezrelék-re csökkent a csecsemőhalandóság, melyet elsősorban a születés utáni időszakban elvesztett babák számának csökkenése adott.
A jelentős javulást hátterében több tényező együttes hatása áll. Fontosak a koraszülés elsődleges megelőzésére tett erőfeszítések. A kockázatos várandósságokat olyan szülészeti centrumokban kell gondozni, ahol van Perinatalis Intenzív Centrum, olyan osztály, ahol a legnagyobb tapasztalatú szakemberek koraszülött ellátásban járatos szakemberek dolgoznak. A koraszüléssel fenyegető várandósságok szoros ellenőrzés mellett napokkal vagy akár hetekkel való továbbvitele, a tüdőérlelő szteroid kezelés (szteroid profilaxis) egyre magasabb arányú alkalmazása a megszületés előtt szintén megalapozója a sikernek. A koraszülött intenzív ellátásban a fejlődő szervezetek gyorsabb gyógyulását biztosító, alacsonyabb szövődmény kockázattal járó, kevésbé invazív gyógyító technikák térnyerése az életfunkciók követésében, a kezelések, mint például a lélegeztetésben egy további jelentős tényező, mely bizonyítottan javítja a gyógyulási esélyeket. Megemlítendő az is, hogy az adott Európai Uniós és Központi finanszírozásból megújult a hazai koraszülött intenzív osztályok műszerparkja.
A sikerekhez ezen túl elengedhetetlen megemlíteni a családközpontú koraszülött ellátás szemléletének a térnyerését. Az édesanyák jelenlétének a biztosítása a koraszülött intenzív osztályokon egyértelműen hozzájárul az anyatejes táplálás arányának növekedéséhez, javítja a koraszülöttek idegrendszeri fejlődését, fokozza a növekedésük, csökkenti a kórházban töltött napok számát, mérsékli a kórházi fertőzések előfordulását.
A neonatológia fejlődésével az elmúlt évtizedben az életképesség határát a 23-24. várandóssági hétre sikerült levinni, de a mérsékelt túlélési mutatók és a súlyos szövődménnyel való túlélés aránya miatt az eddig alkalmazott kezelési stratégiák, gyógyító eljárások, magas tudású inkubátorokban biztosított zavartalan méhen kívüli életet biztosító körülmények sem tették lehetővé, hogy érdemi eredményeket érjünk el ennél éretlenebb koraszülöttek életben tartásában. A 24. várandóssági hét előtt a magzat szervei még nem érik el azt a fejlettségi és érettségi fokot, mellyel a jelen tudásunk szerint kielégítően lehet az anyaméhen kívül fenntartani az alapvető életfunkciókat (pl. légzést, keringést) vagy a növekedést. Már nagyon régóta próbálkoznak olyan, eddig nem alkalmazott kezelések kifejlesztésével, mely az eddigieknél sokkal jobban utánozzák az anyaméh védő környezetét és a méhlepény fejlődést biztosító szerepét. Ezidáig ezek a kísérletek azonban csak korlátozott eredményekkel jártak.
A Nature Communications című tudományos lapban bemutatott tanulmány azonban olyan eredményekről számolnak be, melyek jelentős áttörést jelenthet a súlyos éretlenséggel bíró extrém éretlen koraszülöttek életben tartásában végzett kutatásokban. A bárány magzatokon végzett vizsgálatban olyan körülményeket teremtettek, amelynek kezdetén a méhen kívüli életre még éretlen magzatok tovább tudtak fejlődni és a szervezetük olyan fokú érettséget ért el a vizsgálat végére, mellyel már a hagyományos kezelések mellett is életben lehetett volna őket tartani, illetve egy bárányt életben is tartottak.
A vizsgálati eredmények előre vetítik egy olyan kezelési módszer kifejlesztését, mellyel akár a 20-22. várandóssági héttől az anyaméhen kívül, mesterséges környezetben fejlődhessenek tovább azok az akár 200-300 g súlyú magzatok, akik a jelenlegi tudásunk szerint nem maradnának életben megszületésük esetén.
Az ígéretes eredmények ellenére azonban hosszú évek további vizsgálatai szükségesek ahhoz, hogy emberi magzatokon, koraszülötteken is alkalmazhassuk ezt a merőben új típusú kezelési eljárást.
dr. Kocsis István osztályvezető egyetemi docens, Semmelweis Egyetem II.sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Perinatológiai Intenzív Centrum
