Aki fázott már életében úgy igazán, az tudja: a hideg különös dolgokat művel az emberi elmével, váratlan reakciókra készteti. Ugyanilyen intenzív hatást elérni az olvasó agyában, aki egy fűtött szobában, takaró alatt üldögél: komoly kihívás. Ám Arnaldur Indridason rajongói – mert idehaza is szép számmal vannak – a megmondhatói: az izlandi író remek munkát végez, ha vérfagyasztásról van szó. No, nem az olcsóbbik, ijesztgetős fajtából. A Rókalyuk hatásvadászat helyett azzal rémiszt, milyen aprók és tehetetlenek vagyunk a természet – s nem kevésbé: saját természetünk – szeszélyeivel szemben.
Erlendur felügyelő ezúttal a saját életébe, önnön emlékeinek mélyére száll alá: nyolcesztendős korában eltűnt öccse tragédiáját próbálja meg feldolgozni. A nyomozáshoz apropóul használja egy fiatal nő 1942-es eltűnésének megoldatlan rejtélyét, s közben, mintha csak büntetni akarná magát fivére, Beggi fagyhalála miatt, családjuk egykori házának romjai közé költözik a csípős izlandi télelőn. A történet lomhán bontakozik ki, akárha lassított felvételt néznénk – s ez Indridason fotórealisztikus tájleírásainak tükrében egyáltalán nem is túlzás (már amennyiben tájnak tekinthetjük a sötét izlandi pusztaságot, amelyből jóformán nem látszik semmi a ködtől). A három idősíkon mozgó sztori mozaikdarabkái csak a legvégén kerülnek a helyükre, Indridason azonban olyan mesteri dramaturgiával adagolja az információkat, hogy az embernek sem ideje, sem kedve nincs azon kattogni, most akkor van-e gyilkos, és ha van, akkor ki az. A Rókalyuk nem akar interaktív szórakozást nyújtani, mindössze elmesél – és nagyon jól mesél el – néhány összetett és sok érzelmet kiváltó eseményt. Ilyen magabiztos történetvezetéssel ez is bőven elég.
A végére, persze, lesznek megoldások – noha nem is épp olyanok, amilyenekkel az ember okvetlenül számolni szeretne. De ha át is melegedtünk, miután becsuktuk a kötetet, egy ideig még ott lüktet majd bennünk a regény központi kérdése: vajon megérdemli-e egy velejéig gonosz ember, hogy valóra váljon a legszörnyűbb rémálma?
Info:
Arnaldur Indridason: Rókalyuk
Animus kiadó, 2017
