A történelmi kellékek megértése feltárja az emberi tényezőt, mondatja egyik szereplőjével Salman Rushdie brit-indiai író a Talpa alatt a föld című regényében. A főváros polgári lakóövezeteként ismert Svábhegyet különösen érdekes múltja Budapest kiemelt fontosságú történelmi területévé tehetné. Csakhogy, ahogy azt György Péter esztéta megfogalmazta A sötét hegy című, az Élet és Irodalomban publikált írásában, olybá tűnik, mintha a svábhegyi vonatkozás kimaradt volna a magyar társadalomtörténetből. A BUPAP, a Budapest Aszfalt Projektet éppen ezért szervez gyalogtúrát a városrész múltjának bemutatására. A BUPAP azért tűnik ki a többi hasonló kirándulást kínáló cégtől, mert tematikus túrákat vezetnek: vallási kisebbségek múltját járják körben Újbudán, a Kádár-korszak lakótelepeire kalauzolják az érdeklődőket, s bemutatják, miként éltek együtt zsidók, keresztények, muszlimok a várnegyedben, a török hódoltság idején.
Kellemes sétákkal egybekötött, hétköznap és hétvégén is tartott múltidézéseik közül az egyik legnépszerűbb a budai Svábhegy felfedezését célozza meg. Amikor szombat kora délután elkezdődik a Szellemek a Svábhegyen túra, már 35 főt számlál a Jókai Mór Általános iskola előtti parkban gyülekező csoport. A Svábhegy dúskál a történelmi emlékekben, noha korszerű emlékmegőrzésről, a műemlékek szakszerű kezeléséről aligha beszélhetünk. A Diana utcai találkaponttal szemben áll Erkel Ferenc nyári villája, amelyen a zeneszerzőre emlékező sorok messziről kivehetetlenek. Az alkotó élete utolsó esztendeinek nyarait ebben a villában töltötte, a halál is itt érte. A 19. század végén népszerű helynek számított a Svábhegy: a pesti értelmiség fedezte fel magának.
Amikor Jókai Mór villát vásárolt a hegy tetején, falusias környezet fogadta. Amikor egyetlen regénye honoráriumából megvette a pompás kilátással rendelkező lakot, annak helyén még kőbánya állt. Ezt formálta gazdasággá, szőlőt és gyümölcsöket termelt, kúriát épített, az ingatlanterület ára kétezer koronáról harmincezerre ment fel. A Jókai-villát hiába keresnénk, azt egy szakszerűtlen építkezési vállalkozás miatt lebontották, a helyén a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület épülete és a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai szobája kapott helyet. A boldog békeidőket egyedül Róna József Anakreón szobra csalhatja elő, ugyanis a zöld környezetben álló alkotás elkészítésekor az idős Jókai ült modellt a görög költő portréjához.
A Jókai-lak szomszédságában áll az 1840-es évek nyaralóépítési hullámának egykori gyöngyszeme, a Steindl-villa. "Legjobb tudomásom szerint az egykor méregdrága vételárral bíró, a budai és pesti oldalra egyaránt ragyogó rálátással rendelkező épület állami kézben van, és annak ellenére hagyják lerohadni, hogy műemléki védettséget élvez. Szimbólumértékű az is, hogy az Országházat tervező Steindl Imre családjának villája többek között a Parlament épületére néz. Egyébként nem ritka, hogy az állam felvásárol egy remek lehetőségekkel bíró épületet, majd hagyja pusztulni." - mondta Döbrentey Dániel jogász-politikus, a túra vezetője.
A svábhegyi szanatórium ma szintén lelakott, kiaknázatlan. A Nagyszálló, ahol Erzsébet királyné is megfordult, csak egy elemnek tűnik a múlt ott felejtett kacatjai között. Pedig a millennium évében átadott szálloda tudna miről mesélni, de még a kapujában őrzött, mára megcsonkított vörös csillagot sem távolították el, rekonstrukcióról, megnyitásról szó sincs. Majestic, Lomnitz, Gyopár, Mirabelle, Melinda, Rege, ezek olyan hotelnevek a svábhegyi szállodasorról, amelyekről alig tudni valamit. Épületeik lakóházként funkcionálnak, a túravezető szerint a lakók vegyes érzésekkel tekintenek otthonuk nem túl dicső múltjára. A német megszállás alatt a Gestapo és az SS rendezkedett be a szállodákban, Eichmann onnan vezényelte a magyarországi zsidók deportálását.
Eötvös József szintén ismert alakja a Svábhegynek: a politikus-író villája nincs meg, de emlékét park és szobor őrzi. A villasor legtöbb épülete a világháború idején odalett, de az egykori Eötvös-birtok területén álló Karthauzi-lak még fellelhető. A valaha kuriózumnak ható, egykor gőzmeghajtású fogaskerekű útját követve a miniszterelnökség vörösesbarna rezidenciájához jutunk. Sokat látott épület ez is: valaha Karády Katalin vőlegényének (Ujszászy István) birtokában állt, s a háború végén a színésznőt innen hurcolták el.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendészettudományi karának területén apácarend működött, mindaddig, amíg az oroszok be nem vették az épületet. Később az új rendszer traktoros iskolát működtetett a szomszédságukban, majd az apácák kitelepítését követően az épület az ÁVH tisztképző iskolája lett. A kápolna helyén ma rendőri kinevezéseket adnak át, pedig jól látható a szentély, az álmennyezet mögötti falfestmény is.
A három és fél órás túra által feltárt múlt legsötétebb foltja az a hatszögletű toronnyal rendelkező ingatlan, amely az ÁVH kínzóközpontja volt. Itt vallatták Rajk Lászlót, Mindszenty bíborost is, de azért, hogy az embertelenségek titokban maradjanak, egykor az épület tövében lampionokkal felcicomázott, zenével váró lebujt nyitottak. A Normafához közeli Eötvös úton található házról Szász Béla Minden kényszer nélkül című memoárja, valamint a Helyszínelés című Nádas Péter-mű is emléket állít. Az egykori terrorra mégsem utal egyetlen emléktábla sem.